Busta, Christine: Legenda (Legende in Hungarian)

Einmal waren wir Vögel:
wir flogen zusammen
und kreisten durch unermeßliche Tage.
Wir hockten gedrängt im Nest,
wenn die funkelnde Nacht heraufkam,
und schwereloser war nichts
als Flaum an Flaum unser Leben.
 
Als heute der scharfe Bergwind
uns Arm in Arm vor sich hertrieb,
erkannt’ ich dich wieder am schnelleren Herzschlag.
Vom Munde gerissen war uns die Sprache, die lähmt,
und wir flogen noch einmal,
jäh in der Kehle den Laut
reiner, sinnloser Lust.
 
 
1955

Valaha madarak voltunk:
együtt röpültünk
s köröztünk mérhetetlen napokban.
Megültük fészkünk egymáshoz szorulva,
amíg a villódzó éjszaka följött
s nem volt semmi súlytalanabb
pelyhecskét surló életünknél.
 
Amikor ma a hegy-szél
maga előtt kar karban űzött,
fölismertem szaporább szívverésed.
Szánkról a béklyózó beszéd letépve,
s még egyszer röpültünk,
torkunkon, váratlan, a hang,
tiszta, értelmetlen csodáé.