Carossa, Hans: Az ősanya (Die Ahnfrau in Hungarian)
|
|
Die Ahnfrau (German)Wage dich wieder hervor, silbernes Mittagsgesicht! Alle sind außen im Korn. Alles ist wie es war.
Noch gurren die Turteln am Dach im purpurfüßigen Reihn, und Blumen blau wie die Luft umwehen im Bogen die Tür…
Sprich zu dem jungen Baum beim immer murmelnden Bronn, und an dem Fenstergeweb der heiligen Spinne vorbei
husch in dein Sterbegemach! Denk nicht vermoderter Pein! Sieh, wo du seufzend vergingst, atmet das blühende Kind , . .
O wie es ruhig schwebt im leichten blutrötenden Schlaf! Es regt seine Händchen, es spürt des Wachstums nahen Quell.
Umfließ es mit Geisterglück! Nun öffnet es Augen voll Traum. Es blinzelt durch dich in den Tag. Es lächelt und schläft wieder ein . . .
Grüße die Natter im Flur! Noch reicht man den Milchnapf ihr fromm. Schon schleicht sie gesättigt hinaus. Sie fühlt und fürchtet dich.
Klug folgt sie verborgener Spur hinab in ihr dunkles Gebiet. Da liegt unter wuchtigem Stein der Schatz, den du vergrubst.
Du sahst in die ferne Zeit. Du wahrsagtest Krieg und Verfall. Treu hast du gedarbt und bewahrt. Die Schlange weiß darum.
Sie hegt auf dem Hort ihre Brut. Sie biegt sich um ihn jede Nacht zum zauberverstärkenden Ring. Oft klirrt unbändig das Gold.
|
Az ősanya (Hungarian)Merészkedj újra elő, ezüstszínű déli arc! Kint a nép a búza közt. Semmi sem változott.
Még gerlék búgnak a tetőn, bíborlábú sorokban, s levegőkék virágok ívben lebegnek az ajtó körül.
Szólj a fiatal fához, hol egyre csobog a kút, s ablakszőttese mellett a szent póknak, suhanj
halottas szobádba te! Feledj dohos fájdalmakat! Ím, hol végsőt leheltél, viruló kisded piheg.
Könnyű, vérpirosító álomban mily nyugton lebeg! Kis keze mozdul, keresi forrását a növekedésnek.
Övezze szellemörömöd! Nyílik álommal telt szeme. Fénybe hunyorog rajtad át. mosolyog s elalszik megint.
Köszöntsd a tornácon a kígyót! Tejét kitöltik jámborul. Jóllakva kúszik kifelé, érez s fél téged ő.
Bölcsen követ titkos csapást, sötét honába lefelé. Ott fekszik odvas kő alatt, mit elástál, a kincs.
Messzi jövőbe láttál. Jósoltál háborút, bukást. Kincsed megóvtad éhen is, a kígyó tudja, mért.
Kincshalmon költ ki fiakat. Éjjel köré tekeredik varázsgyűrűként. Az arany gyakran cseng nyughatatlanul.
|
