Celan, Paul: Egy táj vázlata (Entwurf einer Landschaft in Hungarian)

Rundgräber, unten. Im

Viertakt der Jahresschritt auf

den Steilstufen rings.

Laven, Basalte, weltherz-

durchglühtes Gestein.

Quelltuff,

wo uns das Licht wuchs, vor

dem Atem.

Ölgrün, meerdurchstäubt die

unbetretbare Stunde. Gegen

die Mitte zu grau,

ein Steinsattel, drauf,

gebeult und verkohlt,

die Tierstirn mit

der strahligen Blesse.

Gömbsírok, lent. Körös-

körül egynegyedes ütemben

az esztendő lépte a meredélyen.

Láva, bazalt, világszív

izzította kőzet.

Forrástufa,

melyből nekünk a fény fakadt,

a lélegzet előtt.

Tenger porlasztotta, olajzöld

a járhatatlan óra. Közép-

tájt, szürke

kőnyereg rajta,

elszenesedve,

kidudorodva villog

a csillagos állati homlok.