Dehmel, Richard: Öltözet (Toilette in Hungarian)

Aber komm mir nicht im langen Kleid,

komm gelaufen, daß die Funken stieben,

beide Arme offen und bereit!

Auf mein Schloß führt keine Galatreppe,

über Berge geht's, reiß ab die Schleppe,

nur mit kurzen Röcken kann man lieben!

Stell dich nicht erst vor den Spiegel groß,

einsam ist die Nacht in meinem Walde,

und am Schönsten bist du blaß und bloß,

nur beglänzt vom schwachen Licht der Sterne,

trotzig bellt ein Rehbock in der Ferne

und ein Kuckuk lacht in meinem Walde.

Wie dein Ohr brennt, wie dein Mieder drückt,

rasch, reiß auf, du atmest mit Beschwerde,

o wie hüpft dein Herzchen nun beglückt!

Komm, ich trage dich, du wildes Wunder:

wie dich Gott gemacht hat! weg den Plunder!

und dein Brautbett ist die ganze Erde.

Ó ne jőjj hozzám hosszú ruhádban,

szikra gyúljon utadon, ezernyi,

jőjj rohanva, két karod kitárva!

Kastélyomba nem jut el piperkőc -

tépd le az uszályod - bérceken jössz, -

csak rövid szoknyába jó szeretni!

Tükrödnél ne illegj büszke díszben,

mert magányos künn az éj az erdőn.

Legszebb vagy te sápatag-mezítlen,

csillagos, derengő párafénynél.

Messze szarvas bőg, sötét az éjfél,

és vidám kakuk kacag esengőn.

Hogy piheg melled, szorít a fűződ!

és aléló tested egyre bágyad.

Szíved ugrál, vágyad el nem űzöd!

Két karom vadul magába foglal -

ahogy megszülettél! - le a ronggyal! -

s az egész föld a menyasszony-ágyad.