Im Alter (German)
Wie wird nun alles so stille wieder!
So war mir's oft in der Kinderzeit,
Die Bäche gehen rauschend nieder
Durch die dämmernde Einsamkeit,
Kaum noch hört man einen Hirten singen,
Aus allen Dörfern, Schluchten, weit
Die Abendglocken herüberklingen,
Versunken nun mit Lust und Leid
Die Täler, die noch einmal blitzen,
Nur hinter dem stillen Walde weit
Noch Abendröte an den Bergesspitzen,
Wie Morgenrot der Ewigkeit. |
Megvénülvén (Hungarian)
Mint csendesül le újra minden!
Gyermekkorom ért meg sok ilyent.
Patakok szökellnek le innen,
Köröttük nagy magány dereng.
Pásztornak alig hallik a sípja,
Falvakból, völgyek mélyéből
A népet az est harangja hívja
Édes-búsan lebegve föl.
Még sejlenek a szakadékok
Az elnémult erdők mögött,
A hegycsúcsokon még az alkony ég ott
Mint az a pirkadat, mely örök.
...................................
Az eredeti vers utolsóelőtti sorában eggyel több (öt) versláb van, mint a többi sorban, feltehetőleg nem a szerző szándékából, hanem inkább figyelmetlenségéből következőleg; az is lehet, hogy valamely kiadó kontárkodott bele vagy korai másolási hiba őrzödött meg az örökkévalóság számára.... Könnyen ki lehetne javítani, pl.: Noch Abendröte an Bergesspitzen (xX xX xxX xX x), de csak a kéziratok és a régi kiadások megvizsálása útján; ez nekem nem áll módomban, inkább én is megtoldottam azt a sort egy verslábbal. Semmi tragédia. |
