Enzensberger, Hans Magnus: Égi gépezet (Himmelmaschine in Hungarian)
|
|
Himmelmaschine (German)Giovanni de´Dondi aus Padua verbrachte sein Leben mit dem Bau einer Uhr.
Einer Uhr ohne Vorbild, unübertroffen vierhundert Jahre lang. Das Gangwerk mehrfach, elliptische Zahnräder, verbunden durch Gelenkgetriebe, und die erste Spindelhemmung: eine unerhörte Konstruktion
Sieben Zifferblätter zeigen den Zustand des Himmels an und die stummen Revolutionen aller Planeten. Ein achtes Blatt, das unscheinbarste, wies die Stunde, den Tag und das Jahr: A.D.1346
Geschmiedet mit eigener Hand: eine Himmelsmaschine, zwecklos und sinnreich wie die Trionfi, eine Uhr aus Wörtern, erbaut con Francesco Petrarca.
Aber wozu vergeudet ihr eure Zeit mit meinem Manuskript, wenn ihr nicht fähig seid, es mir nachzutun?
Dauer des Tageslichts, Knoten der Mondbahn, bewegliche Feste. Ein Rechenwerk, und zugleich der Himmel noch einmal. Aus Messing, aus Messing. Unter diesem Himmel leben wir immer noch.
Die Leute von Padua sahen nicht auf die Uhr. Ein Putsch folgte dem anderen. Pestkarren rollten über das Pflaster. Die Bankiers stellten ihre positionen glatt. Es gab wenig zu essen.
Der Ursprung jener Maschine ist problematisch. Ein Analog-Computer. Ein Menhir. Ein Astrarium. Trionfi del tempo. Überbleibsel.
Zwecklos und sinnreich wie ein Gedicht aus Messing.
Nicht Guggenheim sandte Francesco Petrarca Schecks zum Ersten des Monats. De´Dondi hatte keinen Kontrakt mit dem Pentagon.
Andere Raubtiere.Andere Wörter und Räder.Aber derselbe Himmel.
In diesem Mittelalter leben wir immer noch.
|
Égi gépezet (Hungarian)Giovanni de´Dondi, a Pádua-beli megépített egy órát, ezzel töltötte el az életét.
Mintaképe sem volt, de négyszáz évig nem épült ennél különb óra. A többrétű szerkezet elliptikus fogaskerekeit egy csuklós hajtómű kötötte össze, és íme az első óra-horgony-rendszer: példátlan alkotás.
Hét számlapja az ég állapotát mutatta s a bolygók forradalmait. A nyolcadik, a legjelentéktelenebb, az órát, a napot s az évet Kr. u. 1364-ben.
Saját kezével kovácsolta ki az égi gépezetet, céltalanul, de elmésen, mint a Trionfi, szavakból is készült egy óra, ezt Francesco Petrarca építette.
Ha ezt az órát, amelyről beszélek, te magad nem tudnád megépíteni, olvasóm, miért is fecsérelnéd akkor az idődet arra, hogy az én kéziratomat elolvasd?
A nappalok hossza, a holdpálya változásai, az eltolódó ünnepek. Számológép volt és egyúttal megismételve az égbolt. Sárgarézből, sárgarézből. És ez alatt az ég alatt élünk mi még ma is.
Pádua lakói nem nézték az órát. Egyik puccs a másikat követte. Pestis-kordék zörögtek a kövezeten. A bankárok befagyasztották a hiteleket. Ennivaló alig volt.
Az óra születése megmagyarázhatatlan. Komputer-hasonmás. Menhir. Asztrolábium. Trionfi del tempo. Őslelet.
Céltalan és elmés, mint egy sárgaréz-költemény.
Nem Guggenheim küldött Giovanni de´Dondinak csekket minden hó elsején. Petrarcának sem volt szerződése a Pentagonnal.
Más ragadozók léteztek. Más szavak és más kerekek. De ugyanaz az égbolt.
Ebben a középkorban élünk még ma is.
|
||||||||||||
