Enzensberger, Hans Magnus: a farkasok védelmében (verteidigung der wölfe gegen die lämmer in Hungarian)

soll der geier vergißmeinnicht fressen?

was verlangt ihr vom schakal,

daß er sich häute; vom wolf? soll

er sich selber ziehen die zähne?

was gefällt euch nicht

an politruks und an päpsten,

was guckt ihr blöd aus der wäsche

auf den verlogenen bildschirm?

wer näht denn dem general

den blutstreif an seine hosen? wer

zerlegt vor dem wucherer den kapaun?

wer hängt sich stolz das blechkreuz

vor den knurrenden nabel? wer

nimmt das trinkgeld, den silberling,

den schweigepfennig? es gibt

viel bestohlene, wenig diebe; wer

applaudiert ihnen denn, wer

lechzt denn nach lüge?

seht in den spiegel: feig,

scheuend die mühsal der wahrheit,

dem lernen abgeneigt, das denken

überantwortend den wölfen,

der nasenring euer teuerster schmuck,

keine täuschung zu dumm, kein trost

zu billig, jede erpressung

ist für euch noch zu milde.

ihr lämmer, schwestern sind,

mit euch verglichen, die krähen:

ihr blendet einer den andern.

brüderlichkeit herrscht

unter den wölfen:

sie gehen in rudeln.

gelobt sei´n die räuber; ihr,

einladend zur vergewaltigung,

werft euch aufs faule bett

des gehorsams, winselnd noch

lügt ihr, zerrissen

wollt ihr werden, ihr

ändert die welt nicht mehr.

zabáljon a keselyű nefelejcset?

mit akartok a sakáltól,

hogy levesse bőrét? a farkastól? talán

a fogát ő maga húzza ki?

mi nem tetszik nektek

a csendőrökön és a pápákon,

mit bámultok oly bambán az ágynemű közül

a hazudozó képernyőre?

hit ki varrja föl a vérszín stráfot

a generális nadrágjára? ki

tálalja föl a kappant az uzsorásnak?

ki akasztja büszkén a pléhmedáliát

korgó hasa fölé? ki

fogadja el a borravalót, az ezüstpénzt,

a hallgatáspénzt? sok

a meglopott, a tolvaj kevés; ki az hát,

ki tapsol nekik, ki

tűzi föl a kitüntetést, ki

sóvárog hazugság után?

nézzetek a tükörbe: gyávák,

féltek az igazságtól, mert kényelmetlen,

idegenkedtek a tanulástól, a gondolkodást

kiszolgáltatjátok a farkasoknak,

legkedvesebb ékszeretek az orrkarika,

nincs ámítás, mely elég buta lenne

nektek, nem lehet elég olcsó a vigasz.

túlszelíd nektek minden zsarolás.

bárányok, ti, hozzátok képest

nővéreink a varjak:

egyiktők kivájja a másiknak szemét,

testvériség uralkodik

a farkasok között:

falkában járnak.

dicsértessenek a rablók: ti

hívogatjátok, hogy erőszakoskodjanak,

s az engedelmesség rothadt ágyára

vetitek magatok. vinnyogva még

hazudtok is: ti akarjátok,

hogy széttépjenek. nem

változtatjátok meg ti a világot.