Goethe, Johann Wolfgang von: An die Günstigen
An die Günstigen (German)Dichter lieben nicht zu schweigen, Wollen sich der Menge zeigen. Lob und Tadel muß ja sein! Niemand beichtet gern in Prosa; Doch vertraun wir oft sub rosa In der Musen stillem Hain.
Was ich irrte, was ich strebte, Was ich litt und was ich lebte, Sind hier Blumen nur im Strauß; Und das Alter wie die Jugend, Und der Fehler wie die Tugend Nimmt sich gut in Liedern aus.
|
A kedvelőknek (Hungarian)Költő nem tud néma lenni, Szeret nyilván megjelenni, Gáncs is, taps is vonzza őt. Gyónni bajos prosa-nyelven, De sokat kivallunk csendben Hallgatag Muzsák előtt.
Mi jót, gyarlót cselekedtem, Mit élveztem, mit szenvedtem, Egybeköti e füzér. Mert öregség és ifjúság És bölcseség meg hiúság Dalban szépen összefér.
|