Goethe, Johann Wolfgang von: A misanthrop (Der Misanthrop in Hungarian)

Erst sitzt er eine Weile,

Die Stirn von Wolken frei;

Auf einmal kömmt in Eile

Sein ganz Gesicht der Eule

Verzerrtem Ernste bei.

Sie fragen, was das sei?

Lieb' oder Langeweile?

Ach, sie sind's alle Zwei!

Most nyugton űl. A homlokon

Nincs felhő, vészt jelentő.

Egyszerre rá zord árny oson,

Arcza bagolyéhoz rokon,

Fanyar, komoly, rettentő.

Szerelem ez vagy únalom?

Vagy mi a mennykő?

Én nem tudom.

Lehet, hogy mind a kettő.