Faust. Mephistopheles
FAUST
Hogy’ áll? Halad? Meglesz hamar?
MEPHISTOPHELES
Bravó! Lázban, tűztől emésztve?
Egy kis idő, s Gretchen Öné lesz.
A szomszéd Marthénál ma este látja majd.
Az a nő erre van teremtve,
Kerítő- s cigányügyletekre.
FAUST
Az jó!
MEPHISTOPHELES
De valamit majd ő is kér.
FAUST
Egy szívesség egy másikat megér.
MEPHISTOPHELES
Csak tanúsítjuk, hogy élete párja
Kinyújtott tagjai a megváltásra
Páduában várnak egy szent helyen.
FAUST
De okos! Most aztán mehetünk Páduába!
MEPHISTOPHELES
Sancta Simplicitas! Szólj szám, ne fájj fejem!
Tanúskodjék, nincs szükség sok tudásra.
FAUST
Ha jobbat nem tud kend, a tervünk dől dugába.
MEPHISTOPHELES
Ó, szent ember! S még most milyen!
Tán nem fordult még elő életében,
Hogy hamisan tanúskodott?
Istenről, világról s mi benne él s mozog,
S az ember fejiben s szívében mi buzog,
Száz bölcs definíciót nem harsogott-e régen?
Arcátlanul, nagy peckesen?
Pedig, tegye kezét szivére,
Annyit tudott erről, vallja be végre,
Mint arról, hogy Schwerdtlein úr hol pihen!
FAUST
Az voltál, az maradsz: hazug szofistra.
MEPHISTOPHELES
Igen, ha nem tudnók, mi készül itt ma!
Holnap merüő becsületből nem te jössz-e
Szegény Gretchent zavarni össze
Lelki szerelmet esküdözve?
FAUST
Szívből jövőt.
MEPHISTOPHELES
De jó, de szép!
És meg lesz örök hűség- és szerelemből,
Órjás, soha-nem-volt gerjedelemből...
Ez is szívből fog jönni még?
FAUST
Hagyd ezt! Meg lesz! – Ha süt a lángja,
A Szerelem, a szertelen
Számára Nevet keresek hiába,
Majd minden érzékem világba ront ki
Minden fennkölt Szót elrabolni
S az Égést megnevezni rögtön
S aztán is, végtelen, örökkön:
Ördögi vágy ez, színlelem?
MEPHISTOPHELES
Igazam van!
FAUST
Ezt megjegyezd –
S kérlek, hogy tüdőm kíméld már kegyessen –
Kinek csak nyelve van, hogy igaza lehessen,
Igaza lesz.
Gyerünk, a szócséplés nem kenyerem;
Igazad van neked, dolgom nekem.