Goethe, Johann Wolfgang von: Die Freude

Es flattert um die Quelle

Die wechselnde Libelle,

Mich freut sie lange schon;

Bald dunkel und bald helle,

Wie das Chamäleon,

Bald rot, bald blau,

Bald blau, bald grün.

"O daß ich in der Nähe

Doch ihre Farben sähe!"

Sie schwirrt und schwebet, rastet nie!

Doch still, sie setzt sich an die Weiden.

"Da hab' ich sie! Da hab' ich sie!"

Und nun betracht' ich sie genau,

Und seh' ein traurig dunkles Blau.

So geht es dir, Zergliedrer deiner Freuden!

Elnézem a partról, hogy libben elő

Bokrokbul a sokszinü szitakötő,

Gyönyörűség lesni a tarka szinét,

Hogy váltva világos és váltva sötét.

Kékből pirosba játszik,

Pirosra zöldnek látszik,

Mint a Chaméleon.

Bár jönne közelébb,

Akkor látnám, mi szép.

De repked, csapkod, nem pihen...

No most! megszáll a fűzeken.

Megvan - meg! Kezemben itt.

Nézem közel... Oh ég!

Bús, szürke, tompa kék. -

Igy jár, a ki szétszedi örömeit!