Az Úr. Az Ég Seregei.
Később Mephistopheles.
Előlép a három Arkangyal
RAFAEL
A Nap zúg-harsog ősi módján
Testvérszférákban Szólamot,
S a Végtelenben megvont útján
Rendítetlen végigrobog.
Képe erőt ad angyalszívnek,
Mert fel nem éri egy sem őt;
A megfoghatlan roppant Művek,
Mint az Első Napon, dicsők.
GÁBOR
S felfoghatatlan gyorsasággal
Kering Pompájában a Föld,
Vak Éjet váltva Fényvilággal,
Poklot Mennyel, rója a Kört.
A Tenger zúgó örvényekben
Tajtékzik föl szirtek tövén,
S rohan Szirt, Tenger tehetetlen
Az örök Száguldás Övén.
MIHÁLY
Orkánok hada feldörögve
Tenger és Föld közt föl-le jár,
S tombolva mindent láncba-körbe:
A Mélyenhatáséba zár.
Egy Mennyrobaj, tüzes csapását
Járva, felettünk átgörög;
De Napod csendes vonulását
Áldják, Uram, a Hírnökök.
MINDHÁRMAN
Képed Erőt ad Angyalszívnek,
Hiszen nem vagy felérhető,
S minden magasztos, roppant Műved,
Mint az Első Napon, dicső.
MEPHISTOPHELES
Szóval, Nagy Úr, idefáradsz megint,
Kérdezni, hogy s mint vagyunk mostanában.
Szívesen láttál rég, szokás szerint,
Hát láthatsz engem is a társaságban.
Fájdalom, nem vagyok nagy Szók tudója,
Egész Körötök gúnyoljon ki bár;
Pátoszomra Kacajod válaszolna,
Ha el nem szoktál volna tőle már.
Nap- s szférákról nem jut eszembe semmi,
Csak azt látom, az Ember kínja mennyi.
Földi kisistennek oly kicsi ő,
Akár az Első Nap, s épp oly dicső.
Egy kissé persze jobban élne,
Az Égi Fényt ha nem csillantanád elébe;
Észnek hívja, s arra használja csak,
Hogy állatoknál legyen állatabb.
Szememben ő, kegyes engedelmével,
Egy hosszúlábú kabócával ér fel,
Mely szárnyal egyre, ám csak pár araszt,
S a fű közt fújja egyre ugyanazt.
S még hagyján, ha a fű alatt maradna,
De beleüti orrát minden Szarba.
AZ ÚR
A mondanivalód csak ennyi?
Örökké Vádat jössz emelni?
A Földön nincs szerinted semmi jó?
MEPHISTOPHELES
Nincs, Uram! Mint mindig, minden csapnivaló.
Sírok az Emberért én is e Siralomban,
Nincs is szívem, hogy még én is kínozzam.
AZ ÚR
Ismered Faustot?
MEPHISTOPHELES
A Doktort?
AZ ÚR
A Szolgám!
MEPHISTOPHELES
Az ám! Szolgálja is, csak furcsa módon!
Nem él az esztelenje földi Jókon.
Láza hajtja a Távolokba,
És sejti is: őrült e szenvedély;
Jogot formál az égi Csillagokra,
S mindenre, mi csak fentebb földi Kéj.
De jusson közelre vagy Távolokba,
A lelke nyughatatlansága mély.
AZ ÚR
Ha botolva szolgál is Engemet,
Világosságra viszem nemsokára.
A kertész tudja: Mag ha megeredt,
Évek múltán lesz Gyümölcse-Virága.
MEPHISTOPHELES
Fogadjunk! Elveszti őt nemsokára,
Hatalmazzon mindössze föl,
Hogy őt szép lassan utamon vezessem.*
AZ ÚR
Míg Pályája a földi Kör,
Ne legyen neked tiltva semmi.
Az Ember tévelyeg, míg Célra tör.
MEPHISTOPHELES
Köszönöm; gondjaimba venni
Hullákat nem volt soha kedvem.
Mindig a friss, piros ábrázatot szerettem.
Embert kergetni addig kell, mig él;
Mi ketten úgy vagyunk, mint macska és egér.
AZ ÚR
Legyen hát Hatalmadba adva!
Vidd el Forrásától e szellemet,
S ha megfoghattad, térítsed Utadra,
Hogy rajta lefelé vezesd.
És meg majd arcpirulva tudd:
Igaz ember, sötét úttörésében,
Jól tudja azt, melyik az igaz Út.
MEPHISTOPHELES
Na jó! Nem tarthat sokáig semmiképpen.
A fogadásomat én sose féltem.
S ha majd a célomat elértem,
Engedd Diadalmamat zengenem.
A port egye, még hozzá szívesen,
Túltéve híres Kígyónénikémen!
AZ ÚR
Itt megjelenni úgy se tiltsd magadnak;
Fajtádat, nem gyűlöltem soha azt.
A Szellemek közt, kik tagadnak,
A legkevésbé únom a Ravaszt.
Az embernek hamar fogy tennivaló kedve,
Mindjárt töretlen nyugalomra vágy;
Ezért adom mellé szívesen a Komát:
Űz, hajt, tesz, vesz, Ördögként így teremtve.
De ti, minden valódi Istengyermek,
Örüljetek az élőn-gazdag szépségeknek!
A Levő, mely örökkön hatva él,
Óvjon tündöklő Szeretetfalakkal;
S mi folyton tűnő Alakot cserél,
Szilárdítsátok meg a Gondolattal!
(A Menny bezárul, az arkangyalok szétoszolnak)
MEPHISTOPHELES (egyedül)
Öröm látnom olykor az Öreget,
Nem is kívánok vele rosszban lenni.
Ekkora úrtól kedves szerfelett,
Hogy képes ördögöt is emberszámba venni.
__________________________________
* Az ördög körültekintően dolgozik. V.ö. a Színpadi előjáték vége:
E deszkákon így járd be szép
Lassan a Teremtés egész Körét,
S magad fontolva futva dolgozd
Mennyből Világon át Pokolhoz!