MARGARETE (copfját fonva és felcsavarva)
Hej, ha tudnám, az úr ki volt,
Aki máma megszólitott!
Látszik, derék, jóravaló,
Biztosan jó házból való;
Leolvashattam a homlokáról –
Nem is lett volna ennyire bátor. (El)
Mephistopheles. Faust
MEPHISTOPHELES
Lépj be, csak halkan, lépj be hát!
FAUST (egy ideig tartó néma csend után)
Hagyd egyedül mennem tovább.
MEPHISTOPHELES (körülszimatolva)
Ritkán látsz ily nett lányszobát. (El)
FAUST
Üdvöz légy, édes félhomály,
Ki ezt a szentélyt áthatod!
Szerelem, ragadj szíven, fájj,
Te, akit éltet Reményharmatod!
Mindenen csendesség, rend, béke,
Elégedettség árad át!
A szegénység mily Teljessége!
E cellában mily égi Boldogság!
(Beül az ágy mellett álló bőrkarosszékbe)
Ó, karolj át, a Múltvilágot már
Ki Örömben s Kínban karodba zártad!
Hányszor, de hányszor tódult Gyermekár
Már lábához ez Atyák-Trónusának!
Jámborul karácsony-ajándokért
Telt arcú drágám itt a nagyatyának
Talán megcsókolta ráncos kezét.
Érzem, ó, lányka, szellemed,
Rendé, Teljességé susog köröttem,
Mint anya int naponta tégedet
Tisztán az asztalon abroszt terítened
S elbodroznod a homokot a földön.*
Ó, drága kéz! Istenkéz képe vagy!
A hajlék egy Mennyország általad.
S itt is!
(Föllebbent egy ágyfüggönyt)
Szívembe kéjiszony hasít!
Órákat töltenék el itten!
E testté-lett angyalt álomi képeidben,
Természet, itt formáltad, itt.
Itt hált a gyermek, forró élet
Tölté be zsenge kebelét,
És Szentségével tiszta Működésnek
Itt munkálódott ki az Istenkép!
Hát téged mi hozott ide?
A bensőm meg van rendülve!
Mit keresel itt? Mért nehéz szived?
Te nyomorult Faust! Rád nem ismerek.
Varázsillat vesz körül itt?
Törtettem élvezni legott,
S most szerelmi álomba olvadok!
Minden szél minket té s tova taszít?
Ha most betoppanna ide,
Hogy’ megbűnhődnél bűnödért te!
A nagylegény de kicsire
Olvadva rogyna lábai elébe!
............................
* Szép régi szokás szerint homokkal volt felszórva a padló.
............................
MEPHISTOPHELES
Gyerünk! Már látom, odalent jő.
FAUST
El! Nem jövök vissza soha.
MEPHISTOPHELES
Itt egy szép súlyú ládika,
Idehoztam egy másik helyről.
Tegye csak be szekrényibe,
Esküszöm Önnek, belegárgyul.
Olyan holmi a béllete,
Mely mást is levenne lábárul.
A játék játék, a gyerek gyerek.
FAUST
Tegyem-e? Ne?
MEPHISTOPHELES
Kérdez még egyebet?
Tán meg akarja tartani a kincset?
Vágyának akkor azt tanácsolom,
Az időt kímélje e szép napon,
S engem attól. hogy futkossak-kerítsek.
Hogy fösvény is legyen, nem várhatom.
Engem meg itt gondok gyötörnek –
(Beteszi a szekrénybe a szelencét, és újra bekattintja a zárat)
Nos, el! Gyerünk! –
Hogy édes ifjú gyerekünk’
Szívóhajára megdolgozzuk Önnek.
Ön most olyan képet ölt,
Mint egy tanterem ajtaja előtt,
Hol ott áll deres fővel maga a
Physica s Metaphysica!
Nos, el! – (El)
MARGARETE (lámpással)
Milyen nyomasztó idebenn,
(Kinyitja az ablakot)
Pedig kint nincs is olyan meleg.
Nem is tudom, mi van velem –
Csak édesanyám jönne meg.
Testemben jeges borzadás robog –
Ostoba, félős nő vagyok!
(Vetkőzés közben dalba fog)
Thulé sziget királya
Sírig hű szívű volt.
Holt kedvese reája
Aranykelyhet hagyott.
Meg nem vált volna tőle
Egyetlen lakomán,
Szemén csordult ki könnye,
Ha bor a poharán.
Eljött halála napja.
Vár- s népet számba vett,
S örökösére hagyta –
Nem úgy a serleget!
És vendégnépet látott
Lovagit szívesen
A tengerparti várfok
S a z ős lovagterem.
Kiitta a vén borissza
Vágső élettüzét,
S az árba dobta vissza
Szent aranyserlegét.
Zuhanni, inni látta
S mélybe süllyedni ott:
Szeme süllyedt homályba –
Utolsó kortya volt.
(Kinyitja a szekrényt, hogy eltegye a ruháit,és megpillantja a kincsesdobozt.)
Egy szép szelence? Itt? Hogyan?
A szekrényt bezértam bizonyosan.
Hisz ez csodálatos! Benne ugyan mi van?
Zálogba hozta talán valaki,
És anyám rá kölcsönt adott.
Itt függ a kulcsa is neki –
Így hát persze zárat nyitok.
Mi ez itt? Istenem, segíts!
Nem láttam ilyet sohasem!
Ékszer! Ezzel egy nemesasszony is
Ott lehet bármi ünnepen.
Hogy’ állhat ez a lánc nekem?
Kié lehet mindez az álom?
(Magára aggatja, a tükör elé lép)
Csak ezt a fülbevalót de kívánom!
Mindjárt más vagy, de mennyire!
Mit használ szépség, ifjúség?
Mindez igen szép s jó de hár
Ez minden, ki gondol vele?
Irgalomból, ha dícsérnek.
Aranyra tör,
Aranyt pöröl
Mind, mind.