Goll, Yvan: Jób (Hiob in Hungarian)
|
|
Hiob (German)I Mondaxt Sink in mein Mark
Daß meine Zeder Morgen den Weg versperre Den feurigen Pferden
Alte Löwen meines Bluts Rufen umsonst nach Gazellen Es morschen in meinem Kopf Wurmstichige Knochen
Phosphoreszent Hängt mir im Brustkorb Das fremde Herz
II Verzehre mich, greiser Kalk Zerlauge mich, junges Salz Tod ist Freude
Und nährt mich noch der Fisch Des Toten Meeres Leuchtend von Jod
In meinen Geschwüren Pfleg ich die Rosen Des Todesfrühlings
Siebzig Scheunen verbrannt! Sieben Söhne verwest! Größe der Armut!
Letzter Ölbaum Aus Asiens Wüste Steht mein Gerippe
Wieso ich noch lebe? Unsicherer Gott Dich dir zu beweisen
III Letzter Ölbaum, sagst du? Doch goldenes Öl Enttrieft meinen Zweigen Die segnen lernten
Im Glashaus meiner Augen Reift die tropische Sonne
Mein Wurzelfuß ist in Marmor gerammt
Höre Israel Ich bin der Zehnbrotebaum Ich bin das Feuerbuch Mit den brennenden Buchstaben
Ich bin der dreiarmige Leuchter Von wissenden Vögeln bewohnt Mit dem siebenfarbenen Blick
|
Jób (Hungarian)I Holdfejsze Hatolj velőmbe
Hogy cédrusom Eltorlaszolja holnap Útját a tüzes paripáknak
Vérem elaggott oroszlánjai Hiába sírnak gazellák után Fejemben féregrágta csontok Korhadnak
Foszforeszkálva Függ melkasomban Az idegen szív
II Megőszült mész eméssz el Marj szét fiatal só Boldogság a halál
És mégis táplál A jódtól csillogó Holttenger hala
Fekélyeimben A halál tavaszának Rózsáit ápolom
Hetven leégett csűr! Hét elpusztult fiú! Nyomorúság netovábbja!
Mint az utolsó olajfa Az ázsiai pusztában Csontvázam úgy mered
Mivégre élek mégis? Hogy bizonyítsalak tenmagad előtt Bizonytalan Isten
III Úgy mondod az utolsó olajfa? De hisz aranysárga olaj Csorog ágaimon Mik áldani tanultak
Szemem üvegházában A forróégövi nap érik
Gyökérlábam márványba mélyed
Halljad Izrael Vagyok a tíz kenyér fája Vagyok a lángbetűkkel írott Tüzes könyv
Vagyok a háromágú gyertyatartó Hol a szivárványos tekintetű Madarak lakoznak
|
