Grillparzer, Franz: Előjel (Vorzeichen in Hungarian)

Augen! meiner Hoffnung Sterne,

Dioskuren meiner Fahrt!

Schimmert nicht so hell und feurig!

Denn, das kündet, sagt man, Sturm –

Und so ist es auch: – Er naht schon! –

Denn ich fühls an meinem Beben,

Meinem Schwindeln, meinem Wanken,

Daß die Wellen schon empört;

Überzieht sich noch der Himmel,

Jener Himmel, wo ihr leuchtet,

O, dann rettet mich kein Gott!

Szemek! reménycsillagok, ti

utam Dioszkurjai,

ne ragyogjatok ily égőn!

Mert - mint mondják - ez vihart hoz.

S így is van: már közeleg,

érzem, ahogy reszketek,

szédülök, inogva járok,

mert már tornyosul az ár.

Ha majd beborul az ég is,

az az ég, hol ti ragyogtok:

akkor nincs isten, ki megment!