Groth, Klaus: Nagymama (Grotmoder in Hungarian)

Grotmoder nült inn Læhnstohl

Un hollt de Huspostill.

Ik weet ni, wat de Olsche

Nu jümmer lesen will!

Se kikt sik dær der Brillglas

De Ogn noch redi blind.

Se is noch orri strewi,

Doch lang ni mehr keen Kind.

Vunmorgens is se gänzli

Verbistert un verbas't,

Se süht ni, dat de Müppe

Er anne Rocken tas't.

Se markt ni, dat de Kater

Er inne Nachmütz slöppt

Un de Kanarjenvagel

Er oppe Fingern löppt.

De Sünn schint doch so fründli

Un makt er Backen roth:

Du lewe Gott in Himmel –

De Olsche . . . de is dot!

Nagymama hintaszékben,

könyv felett bólogat,

nem értem, oly öreg már

s mindég olvasna csak!

És vaksi már, de hordja

a vén szemüveget,

még mindig oly kíváncsi,

akár egy kisgyerek.

De most úgy elmerengett,

tán reggel óta már,

nem látja, hogy a mopszli

szoknyáján ráncigál,

nem látja, hogy a macska

réklijébe bujik,

s hogy a kedvenc kanári

csipdesi ujjait.

Oly békén tűz a nap le,

fényes arca ragyog —

ó teremtőm az égben,

a nagymama ... halott!