Hahn, Ulla: Spielregeln

Komm wir proben die Posse noch einmal
wir kennen die Rollen zum Glück
gibt es nicht mehr zu sagen
wir spielen das alte Stück
 
Immer wieder dieselben Schritte
bis hierher und weiter nicht
immer wieder dieselben Blicke
aus einem andern Gesicht
 
Immer wieder dasselbe Stöhnen
aus einem anderen Mund
jedesmal dasselbe Versinken
in immer anderem Grund
 
Immer wieder dieselben Blumen
am Anfang diesmal für mich
und im Schlussakt frische Tränen
wie immer: diesmal um dich.

Gyere itt a komédia kezdjük a próbát
még jó hogy tudjuk a szerepeket
mit kell itt mondani látod
a darab csak a régi lehet
 
Egyre meg egyre e léptek
s hogy eddig s nem tovább
a régi tekintet új arcból
néz rám és néz reád
 
Egyre meg egyre a régi nyögések
csak más körülöttük a száj
egyre a régi elmerülések
más méllyel ahova leszállj
 
Egyre meg egyre ilyen virágok
nyitányul most nekem
s a végjelenetnél friss könnyek:
most - érted könnyezem.