This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hartleben, Otto Erich: Pierrot Lunaire 1. (1-7) (Pierrot Lunaire 1. (1-7) in Hungarian)

Portre of Hartleben, Otto Erich
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

Pierrot Lunaire 1. (1-7) (German)

Előzetes megjegyzés

Albert Giraud belga költő ötven darabból álló versciklusát Otto Erich Hartleben németre fordította. Schönberg huszonegy verset kiválasztott Pierrot Lunaire című dalciklusa számára; ez a mű a vokális zeneirodalom egyik legfurcsább, leggroteszkebb, legeredetibb és legzseniálisabb alkotása. Schönberg műve nélkül ma alighanem mind Giraud, mind Hartleben a többékevésbé feledésbe merült költők közé tartoznék, de talán igazságtalanul. Így azonban elég nagy figyelmet szentelnek nekik, vita folyt róla, vajon a német fordítás felülmúlja-e az eredetit, többen is visszafordították franciára, stb.

Hartleben német fordítása helyenként pontos, helyenként szabad fordítás. Az eredetinek legbizarrabb extravaganciáit, legélesebben sokkírozó groteszkségeit letompítja; pl. ahelyett, hogy

Mint egy hegyes, véres köpet 
Mit lődöz mellbajosnak ajka

ezt írja:

Mint egy sápadt csepp, a vér
Színez leffedt, beteg ajkat

Ez is morbid, beteges, de nem az expresszionizmust is messze felülmúlóan sokkírozó és gusztustalan; egyszerűbb, kevésbé szofisztikált és kevésbé nyakatekert. Másfelől Giraud művében groteszksége és tematikai és kifejezésbeli szélsőségei ellenére is megőrződik az előkelő, klasszikus sőt parnasszista vonás: szimmetrikus felépítés, 

-----------------------------------------------

      

1. Mondestrunken

Den Wein, den man mit Augen trinkt,
Gießt Nachts der Mond in Wogen nieder,
Und eine Springflut überschwemmt
Den stillen Horizont.

Gelüste schauerlich und süß,
Durchschwimmen ohne Zahl die Fluten!
Den Wein, den man mit Augen trinkt,
Gießt Nachts der Mond in Wogen nieder.

Der Dichter, den die Andacht treibt,
Berauscht sich an dem heilgen Tranke,
Gen Himmel wendet er verzückt
Das Haupt und taumelnd saugt und schlürft er
Den Wein, den man mit Augen trinkt.

   

2. Colombine

Des Mondlichts bleiche Blüten,
Die weißen Wunderrosen,
Blühn in den Julinachten -
O brach ich eine nur!

Mein banges Leid zu lindern,
Such ich am dunklen Strome
Des Mondlichts bleiche Blüten,
Die weißen Wunderrosen.

Gestillt wär all mein Sehnen,
Dürft ich so märchenheimlich,
So selig leis - entblättern
Auf deine brauenen Haare
Des Mondlichts bleiche Blüten!

   

3. Der Dandy

Mit einem phantastischen Lichtstrahl
Erleuchtet der Mond die krystallnen Flacons
Auf dem schwarzen, hochheiligen Waschtisch
Des schweigenden Dandys von Bergamo.

In tönender, bronzener Schale
Lacht hell die Fontaine, metallischen Klangs.
Mit einem phantastischen Lichtstrahl
Erleuchtet der Mond die krystallnen Flacons.

Pierrot mit dem wächsernen Antlitz
Steht sinnend und denkt: wie er heute sich schminkt?
Fort schiebt er das Rot und das Orients Grün
Und bemalt sein Gesicht in erhabenem Stil
Mit einem phantastischen Mondstrahl.

   

4. Eine blasse Wäscherin

Eine blasse Wäscherin
Wäscht zur Nachtzeit bleiche Tücher,
Nakte, silberweisse Arme
Streckt sie nieder in die Flut.

Durch die Lichtung schleichen Winde,
Leis bewegen sie den Strom.
Eine blasse Wäscherin
Wascht zur Nachtzeit bleiche Tücher.

Und die sanfte Magd des Himmeis,
Von den Zweigen zart umschmeichelt,
Breitet auf die dunklen Wiesen
Ihre lichtgewobnen Linnen -
Eine blasse Wäscherin.

   

5. Valse de Chopin

Wie ein blasser Tropfen Bluts
Färbt die Lippen einer Kranken,
Also ruht auf diesen Tönen
Ein vernichtungssüchtger Reiz.

Wilder Lust Accorde stören
Der Verzweiflung eisgen Traum -
Wie ein blasser Tropfen Bluts
Färbt die Lippen einer Kranken.

Heiß und jauchzend, süß und schmachtend,
Melancholisch düstrer Walzer,
Kommst mir nimmer aus den Sinnen!
Haftest mir an den Gedanken,
Wie ein blasser Tropfen Bluts!

  

6. Madonna

Steig, o Mutter aller Schmerzen,
Auf den Altar meiner Verse!
Blut aus deinen magren Brusten
Hat des Schwertes Wut vergossen.

Deine ewig frischen Wunden
Gleichen Augen, rot und offen.
Steig, o Mutter aller Schmerzen,
Auf den Altar meiner Verse!

In den abgezehrten Händen
Hältst du deines Sohnes Leiche.
Ihn zu zeigen aller Menschheit -
Doch der Blick der Menschen meidet
Dich, o Mutter aller Schmerzen!

  

7. Der kranke Mond

Du nächtig todeskranker Mond
Dort auf des Himmels schwarzem Pfühl,
Dein Blick, so fiebernd übergroß,
Bannt mich wie fremde Melodie.

An unstillbarem Liebesleid
Stirbst du, an Sehnsucht, tief erstickt,
Du nächtig todeskranker Mond
Dort auf des Himmels schwarzem Pfühl.

Den Liebsten, der im Sinnenrausch
Gedankenlos zur Liebsten schleicht,
Belustigt deiner Strahlen Spiel -
Dein bleiches, qualgebornes Blut,
Du nächtig todeskranker Mond.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttp://www.lunanova.org/pierrot/text.html

Pierrot Lunaire 1. (1-7) (Hungarian)

   
rímképlet és prozódiai séma, felszínes virtuozitás, továbbá ritka, exkluzív szavak használata; mindebben a német fordítás nem hasonlít az eredetire. 

Hartleben fordításai vagy átköltései nem rímelnek, és prozódiai profiljuk sem egységes: vannak közöttük jambikus meg trochaikus versek is, és a verslábak száma is különböző; de egy-egy vers mindig egy bizonyos prozódiai sémát követ, szabályosan. A rímek hiánya miatt a német versek összehasonlíthatatlanul könnyebben voltak fordíthatók a franciáknál, másrészt azonban nem csak az irodalmi prozódiai sémát kellett követni (ebben még nincs semmi nehézség) , hanem azt is, hogy konkrétan hogyan valósul meg sorról sorra a ritmus Schönberg művében, hová kerülnek a hangsúlyok, milyen szótagok énekelhetők az egyes hangjegyekre stb. Ennek ellenére, valamint annak ellenére, hogy a szövegszerű pontosság a versfordításban többnyire csak a dilettánsok szemében sarkalatos kérdés, a magyar fordítás sokkal pontosabban követi a német szöveget, mint Hartleben fordítása a franciát, noha az is elég pontos, tulajdonképpen az sem tekinthető átköltésnek.

Az eredeti francia verseket és fordításukat lásd a francia szekcióban, Giraud-nál.

Schönberg: Pierrot Lunaire, 1. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=GsFgIxLf19g

2. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=fD6qUdcHxiM

3. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=zofuuyevONM

---------------------------------------------------

        

Holdittasan

Egy óbor, mit csak szemmel nyelsz,
A Holdból hömpölyög le éjjel.
És egy szökőár önti el
A csöndes láthatárt.

A vágyak, édes-iszonyúk,
Az áron úsznak át tömegben!
Egy óbor, mit csak szemmel nyelsz,
A Holdból hömpölyög le éjjel.

A költő, aki ájtatos,
Elbódul eme szent nedűtől,
Az éghez veti fel fejét,
És néz, és extázisban szívja
Az óbort, mit a szemmel nyelsz.

  

Colombinának

A Hold fehér virága,
Varázsos hószín rózsa,
Nyáréjszakákra nyílik –
Ó, tépnék egyet én!

Gyógyírnak bánatomra
Fekete áramlásban
Lesnék rózsás csodákat,
A Hold sápadt virágát.

Betelnék minden vágyam!
Úgy vágyik rá a szívem,
Hogy csendben mind letépjem
Szirmát s hajadra szórjam
A Hold fehér virágát.

   

A dandy

Fantasztikus fény, szinte villám:
Elönti a Hold az ezernyi flakont
A sötét és szent mosdólapocskán,
A néma pergámoni dandyén.

Egy bronzhangú, öblös edényben
Csörgedezik, zúgva, nevetve a víz.
Fantasztikus fény, szinte villám:
Elönti a Hold az ezernyi flakont.

Pierrot ma viaszszerü arccal
Tépődik: hát hogy’, hát hogy’ fesse magát?
Nem kell neki rőt, se levantei zöld.
S bekenődik az arc nemesen-begyesen
Egy fantasztikus Holdsugárral.

   

Sápadt kis mosóleány

Halovány mosóleány
Mos az éjjel sápadt sálat.
Pőre, ezüst fényü karját
Mártja bé, hol fut a víz.

A tisztásra fúj a szellő,
Felborzolva kis folyót.
Halovány mosóleány
Mos az éjjel sápadt sálat.

És az ég szelíd cselédje
Gallyaktól ölelve lágyan
Aggat a sötét mezőkre
Fényből szőtt fehérneműket –
Halovány mosóleány.

  

Valse de Chopin

Mint egy sápadt csepp, a vér
Színez leffedt, beteg ajkat,
Üli úgy e hangok árját
Egy destruktív csáberő.

Felverők vad vágyakkordok
Bénító rémálmokat –
Mint egy sápadt csepp, a vér
Színez leffedt, kóros ajkat.

Forró, víg és édes-vágyó,
Szomorú, setét keringő,
Sosem mész ki a fejemből,
Gondolataimra hullasz,
Mint egy sápadt csepp, a vér!

   

A madonna

Állj fel, Hétfájdalmak Szűze,
Költeményim oltárára!
Véred petyhüdt két melledből
Kardnak ontotta ki mérge.

Dupla, vérző kardszúrásod
Két veres szem, rőt, és tátong.
Állj fel, Hétfájdalmak Szűze,
Költeményim oltárára!

Aszott, vézna két kezedben
Halott teste gyermekednek,
Felmutatva a világnak –
Ám emberszem nem néz, nem néz
Rád, ó, Hétfájdalmak Szűze!

   

A beteg Hold

Te éjjel nagy-nagybeteg Hold,
Néked az ég halálos ágy.
Nagy, lázas, tágra nyílt szemed
Mint szép, szokatlan zene hív.

Egy olthatatlan fájdalom
Öl: vágy, az, hogy el innen, el.
Te éjjel nagy-nagybeteg Hold,
Néked az ég halálos ágy.

A kedves, akit elbájolt
Társához vonz a bódulat,
Imádja játékfényed ő –
Halvány, kínszülte véred – vért!
Te éjjel nagy-nagybeteg Hold.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotation© Efraim Israel 2018

minimap