Hebbel, Friedrich: Esti érzés (Abendgefühl in Hungarian)

Friedlich bekämpfen

Nacht sich und Tag.

Wie das zu dämpfen,

Wie das zu lösen vermag!

Der mich bedrückte,

Schläfst du schon, Schmerz?

Was mich beglückte,

Sage, was war's doch, mein Herz?

Freude, wie Kummer,

Fühl' ich, zerrann,

Aber den Schlummer

Führten sie leise heran.

Und im Entschweben,

Immer empor,

Kommt mir das Leben

Ganz, wie ein Schlummerlied vor.

Az éj s a nappal

hallgatva vív.

Hogy megvigasztal

ez, mennyire csillapít!

Mely egyre nyomtál,

alszol-e, gond?

Szív, mért ujjongtál,

emlékszel-e még, no mondd l

Öröm s bú, érzem,

megszűnt ma, de

elhozta kézen

fogva az álmot ide.

És szárnyalóban,

föl egyre még,

halk altatódal

az élet, semmi egyéb.