Hebbel, Friedrich: A beszéd (Die Sprache in Hungarian)

Als höchstes Wunder, das der Geist vollbrachte,

   Preis ich die Sprache, die er, sonst verloren

   In tiefste Einsamkeit, aus sich geboren,

Weil sie allein die andern möglich machte.

Ja, wenn ich sie in Grund und Zweck betrachte,

   So hat nur sie den schweren Fluch beschworen,

   Dem er, zum dumpfen Einzelsein erkoren,

Erlegen wäre, eh' er noch erwachte.

Denn ist das unerforschte Eins und Alles

   In nie begriffnem Selbstzersplittrungs-Drange

      Zu einer Welt von Punkten gleich zerstoben:

So wird durch sie, die jedes Wesen-Balles

   Geheimstes Sein erscheinen lässt im Klange,

      Die Trennung völlig wieder aufgehoben!

Mint fő csodáját az emberi észnek,

áldom a beszédet, mit mély magányba

merülve, önmagából szült világra,

mert ez lett eszköze minden egyébnek.

Igen, céljának tartom s lényegének,

hogy a lelket nyomó átkot lerázta,

mely azt komor egyedüllétre szánta,

s megölte volna, mielőtt fölébred.

Mert ha az ismeretlen Egy s a Minden

érthetetlen szétszóródási hajlam

folytán pontok világává esik szét,

a beszéd, mely az összes lét-elemben

rejtőző lényeget mutatja hangban,

széthullásból egészet alkot ismét.