Herder, Johann Gottfried: A természet (Die Natur in Hungarian)

Hast Du, hast Du nicht gesehn,

Wie sich Alles drängt zum Leben?

Was nicht Baum kann werden,

Wird doch Blatt;

Was nicht Frucht kann werden,

Wird doch Keim.

Hast Du, hast Du nicht gesehn,

Wie von Leben Alles voll ist?

Schon im Blatt des Baumes

Hoher Bau,

Schon im Keim der Früchte

Volle Kraft.

Reiche Fülle der Natur,

Labyrinth zu neuem Leben,

Kürzend tausend Wege

Tausendfach,

Ueberall belebend,

Allbelebt.

Lebend Weben der Natur,

Ew'ger Frühling junger Keime,

Wenn sie mir verwelken,

Starben sie?

Sind sie, mir verschwunden,

Nirgend mehr?

Nein, Ihr blühet, wo Ihr seid,

Hingelangt auf kurzem Wege,

Ihr, der großen Mutter

Lieblinge;

Ihre zartsten Sprossen

Welken früh.

Selig, selig, wo Ihr seid,

In des Ew'gen Paradiese,

Hier am Lebensbaume

Blüthen nur,

Dort am Lebensbaume

Früchte schon.

Mausoleum der Natur,

Wo der Tod zum Leben fördert.

Dieser Keim ward Pflanze,

Als er starb,

Jene Menschenpflanze

Genius.

Selig, selig, der ich bin

In der Welt voll Leben Gottes!

Meine Adern wallen

Seinen Strom;

Meine Seele trinket

Gottes Licht.

Empyreum der Natur,

Wo einst Alles sich belebet!

Alle Kräfte, Gottes

Feuerstrahl,

Alle Seelen, Gottes

Lebenslicht.

Mondd csak, mondd csak, láttad-e,

mint törekszik minden élni?

Lesz, ha nem lehet fa,

levéllé,

s ha nem lehet termés,

csírává.

Mondd csak, mondd csak, láttad-e,

élettel hogy telve minden?

Már ott a sudár fa

a rügyben,

s gyümölcs nedve lappang

a magban.

Természet, dús létözön,

új életnek labirintja,

száz mód rövidítve

száz utat,

létet adva léted

teljéből.

Természet buzgása, friss

csírák örök kikeletje!

mi nekem elhervad,

holttá lesz ?

mi előlem elvész,

nincs többé ?

Nem, virultok ott tovább,

hová kurta útatok vitt,

nagy anyátok kedves

sarjai;

friss rügyei gyorsan

hervadnak.

Boldog, boldog sorsotok

az örök Úr Édenében,

itt az életfán csak

virágok,

ott az élet fáján

gyümölcsök.

Természet, mauzóleum,

hol a halál életet szül!

E csíra növény lett

holtában,

az az embersarj ott

géniusz.

Boldog, boldog vagyok az

istenléttel telt világban.

Ereimben árad

árama;

lelkem issza Isten

fényeit.

Természet, empirium,

ahol minden létre lobban!

minden erő Isten

sugara,

minden lélek Isten

léttüze.