Hesse, Hermann: Im Nebel

Seltsam, im Nebel zu wandern!

Einsam ist jeder Busch und Stein,

Kein Baum sieht den andern,

Jeder ist allein.

Voll von Freunden war mir die Welt,

Als noch mein Leben licht war;

Nun, da der Nebel fällt,

Ist keiner mehr sichtbar.

Wahrlich, keiner ist weise,

Der nicht das Dunkel kennt,

Das unenntrinnbar und leise

Von allen ihn trennt.

Seltsam, im Nebel zu wandern!

Leben ist Einsamsein.

Kein Mensch kennt den andern,

Jeder ist allein.

Különös a ködben vándorolni!

Magányos bokrok és kövek között,

Egy fa sem látja szomszédját,

Mert ködbe öltözött.

A világ barátaimmal volt tele,

Amíg fénylett az életem,

Most, hogy a köd leszállt,

Nem lát meg senki sem.

Bizony bölcs nem lehet senki,

A sötétet ki nem ismeri,

Amely lepelként, halkan

Más elől elfedi.

Különös a ködben vándorolni!

Magány az életünk,

Senki sem ismeri a másikat,

Mind egyedül megyünk...