Heym, Georg: Csata után (Nach der Schlacht in Hungarian)

In Maiensaaten liegen eng die Leichen,

Im grünen Rain, auf Blumen, ihren Betten.

Verlorne Waffen, Räder ohne Speichen,

Und umgestürzt die eisernen Lafetten.

Aus vielen Pfützen dampft des Blutes Rauch,

Die schwarz und rot den braunen Feldweg decken.

Und weißlich quillt der toten Pferde Bauch,

Die ihre Beine in die Frühe strecken.

Im kühlen Winde friert noch das Gewimmer

Von Sterbenden, da in des Osten Tore

Ein blasser Glanz erscheint, ein grüner Schimmer,

Das dünne Band der flüchtigen Aurore.

Zöld lejtőn hullák májusi vetésben

sűrűn feküsznek fű-ágyon s virágon.

Elszórt fegyverek. Szétroncsolt kerékkel

a felfordult ágyúk vastalpa tátong.

Pocsolyákban vér füstje gőzölög,

dűlőúton rőt foltok feketednek.

Fehéren puffadnak a lódögök,

lábaik a virradatba merednek.

Haldoklók nyögése vacog a szélben,

de megjelenik kelet kapujából

a sápadt sugár: zöld vékonyka fénnyel

az illanó hajnal szalagja táncol.