2 Uhr 16 Gedicht (German)
Hin und wieder
knistert nachts ein Teufel, als wollte
er dich mahnen, umzukehren aus dem Traum.
Doch die Ausgänge
sind alle besetzt von Panzern.
Die Fahnen, auf denen die Geschlechtsteile
der Welt verzeichnet sind, wehen auf Halbmast.
Einem Gemüsehändler wird ein Denkmal gesetzt,
als Zeichen,
daß es den Widerspruch an sich nicht gibt.
Du bürstest deinen Hut,
und überraschenderweise findest du
keinen Toten im Schrank.
An allen Ecken werden Erinnerungen verteilt,
die aufrufen zum Bedauern,
doch du weißt, die Verklärung ist kein Beweis.
Dann wieder bist du zwischen Holland und Island
an einem Faden baumelnd,
auf den noble Gesten weisen.
Auch Träume haben ihre Lokalpresse,
aber kein Heimatgefühl
und schon gar nicht Ortsschilder.
Vor Begeisterung
willst du dich in dein Unglück stürzen,
aber du kommst nicht vom Fleck.
Und weshalb solltest du umkehren,
bloß weil ein armer Teufel
mit dieser Grammatik nicht zurechtkommen kann? | Uploaded by | Efraim Israel |
| Source of the quotation | http://www.lyrikline.org/de |
|
Vers, 2 óra 16 perckor (Hungarian)
Éjszaka olykor
motoz egy ördög, mintha figyelmeztetni
akarna, hogy ideje visszatérni az álomból.
Csakhogy az összes kijáratokat
páncélosok őrzik.
A zászlók, amiken a világ
nemiszervei rajzolvák, félárbocra eresztve.
Egy zöldségárusnak emlékművet állítanak,
annak jeléül,
hogy a magánvaló ellentmondás nem létezik.
Keféled a kalapodat,
és meglepő módon nem találsz
halott embert a szekrényben.
Minden sarkon emlékeztetőket osztogatnak,
melyek sajnálatra intenek,
de te tudod, hogy a megdicsőülés nem bizonyíték.
Aztán megint csak Hollandia és Izland között
egyensúlyozol egy cérnaszálon,
amelyre nemes gesztusok mutatnak.
Az álmoknak is megvan a maguk helyi sajtója,
de a hazaszeretetet nem ismerik,
az útjelzőtáblákról nem is beszélve.
Merő lelkesedésből
dugádba akarsz dőlni,
de nem jutsz előbbre.
És miért is kellene visszatérned?
Csak azért, mert egy szegény ördög
nem tud eligazodni ezen a nyelvtanon? |
