Hoffmann, Heinrich: Bamba Jankó története (Die Geschichte vom Hanns Guck-in-die-Luft in Hungarian)

Wenn der Hanns zur Schule ging,

stets sein Blick am Himmel hing.

Nach den Dächern, Wolken, Schwalben

schaut er aufwärts allenthalben.

Vor die eignen Füße dicht,

ja, da sah der Bursche nicht,

also daß ein jeder ruft:

»Seht den Hanns Guck-in-die-Luft!«

Kam ein Hund daher gerannt;

Hännslein blickte unverwandt

in die Luft.

Niemand ruft:

»Hanns! gib acht, der Hund ist nah!«

Was geschah?

Bauz, perdauz! – da liegen zwei,

Hund und Hännschen nebenbei.

Einst ging er an Ufers Rand

mit der Mappe in der Hand.

Nach dem blauen Himmel hoch

sah er, wo die Schwalbe flog,

also daß er kerzengrad

immer mehr zum Flusse trat.

Und die Fischlein in der Reih

sind erstaunt sehr, alle drei.

Noch ein Schritt! und plumps! der Hanns

stürzt hinab kopfüber ganz! –

Die drei Fischlein, sehr erschreckt,

haben sich sogleich versteckt.

Doch zum Glück da kommen zwei

Männer aus der Näh herbei,

und die haben ihn mit Stangen

aus dem Wasser aufgefangen.

Seht! nun steht der triefend naß!

Ei, das ist ein schlechter Spaß!

Wasser läuft dem armen Wicht

aus den Haaren ins Gesicht,

aus den Kleidern, von den Armen,

und es friert ihn zum Erbarmen.

Doch die Fischlein alle drei,

schwimmen hurtig gleich herbei;

streckens Köpflein aus der Flut,

lachen, daß man’s hören tut,

lachen fort noch lange Zeit.

Und die Mappe schwimmt schon weit.

Amikor Jankó iskolába ment,

Tekintete sajnos odajárt fent.

A felhőket bámulta egyre,

És a fecskék röptét követte.

Lába elé sohasem nézett,

Szegénykének veszte ez lett.

Csúfolták őt: „Te bamba,

Miért nem nézel az útra!"

Az úton kutya szaladt;

Jankó meg az égre figyelt

meredten.

Senki nem mondta:

"János vigyázz, ott a kutya! "

Mi leszen?

Aúú! Vaúú! – És ottan,

Kutya, Jankó egykupacban.

Egyszer, táskájával hóna alatt,

Épp a folyó mentén haladt.

Fent magasan a kék égen

Cinkét látott gyors röptében.

És oly hosszasan csodálta,

Hogy a partot már nem látta.

A vízből kibámult három hal,

Sejtették már, lesz itt baj.

Még egy lépés itt és most,     

És a víz elnyelte Jánost.        

A három halacska ijedtében  

Elrejtőzött gyorsan a mélyben.

Két férfi álldogált ott éppen,            

Kihalászták hát Jánost szépen.         

Húzták őt egy hosszú bottal,            

Ügyes, gyors, nagy mozdulattal.      

Szomorú látvány most szegény,       

E csuromvizes kis legény!     

Csöpög a víz a hajából,         

Arcáról és a ruhából. 

Lám a pórul járt kisgyerek    

Fázik, s egyre didereg.          

És a halak, mind a hárman,   

Odaúsztak nagy vidáman,    

Fejüket a vízből kidugták,    

S bamba Jankót kacagták.     

Nevetnek sokáig, hosszan,    

Míg a táska elúszik onnan.