Hoffmann, Heinrich: Ficánk Fülöp története (Die Geschichte vom Zappel-Philipp in Hungarian)

»Ob der Philipp heute still

wohl bei Tische sitzen will?«

Also sprach in ernstem Ton

der Papa zu seinem Sohn,

und die Mutter blickte stumm

auf dem ganzen Tisch herum.

Doch der Philipp hörte nicht,

was zu ihm der Vater spricht.

Er gaukelt

und schaukelt,

er trappelt

und zappelt

auf dem Stuhle hin und her.

»Philipp, das mißfällt mir sehr!«

Seht, ihr lieben Kinder, seht,

wie’s dem Philipp weiter geht!

Oben steht es auf dem Bild.

Seht! er schaukelt gar zu wild,

bis der Stuhl nach hinten fällt.

Da ist nichts mehr, was ihn hält.

Nach dem Tischtuch greift er, schreit.

Doch was hilft’s? Zu gleicher Zeit

fallen Teller, Flasch und Brot.

Vater ist in großer Not,

und die Mutter blicket stumm

auf dem ganzen Tisch herum.

Nun ist Philipp ganz versteckt,

und der Tisch ist abgedeckt.

Was der Vater essen wollt,

unten auf der Erde rollt.

Suppe, Brot und alle Bissen,

alles ist herabgerissen.

Suppenschüssel ist entzwei,

und die Eltern stehn dabei.

Beide sind gar zornig sehr,

haben nichts zu essen mehr.

„Kedves Fülöp, nem akarnál

Nyugton ülni az asztalnál?"

Komoly hangon feddte hát

Az öreg papa Fülöp fiát.

És az édesanyja hallgatagon,

Komoran nézett át az asztalon.

De Fülöp ezt nem hallotta,

Pedig mondták neki naponta.

Mocorgott,

Dobogott,

Izgett

és mozgott,

Ide-oda hintázott a széken.

„Fülöp, nem tetszik ez nékem!"

Látjátok, kedves gyerekek,   

Ennek bizony rossz vége lett!           

Nézzétek csak, a képen         

Vadul hintázik a széken,       

Ha nincs többé mi tartsa,      

Hátraesik a mafla.     

A terítő után nyúl kiáltva,     

Segítséget vár, de hiába.       

Oda lett a mai jó ebéd,          

Foghatja is papa a fejét...      

És az édesanyja hallgatagon,            

Komoran nézett át az asztalon.

Fülöp lapul az asztal alatt,

Fél, s ezért inkább ott marad.

Hisz dühöng és tombol az atyja,

Mert nincs mi éhét csillapítsa.

Leves, kenyér és sok jó falat

Földre került egy perc alatt.

Kettétört a levesestál,

Ezért a két szülő feláll

És dühöng szörnyen,

Mert semmi sem maradt épen.