A nagy csatán ha győztünk volna,
roppant hűhóval, mint dukál,
hazám nem állna talpra újra
s bolondokháza lenne már.
Mert rendhez idomítanának
minket, mint szilaj törzseket,
s pattannánk - csattogna a járda -
ha őrmesterünk közeleg.
A nagy csatán ha győztünk volna,
de büszke lenne szép honunk!
A kezünk haptákra szorulna
még akkor is, ha horkolunk.
A nő szakmányba szülne. Zord terv:
évi egy gyermek. Vagy - dutyi.
Az államnak a gyermek konzerv,
s a vér a málnaszörp neki.
A nagy csatán ha győztünk volna,
nagygermán egünk lenne már.
A pap tiszt volna - csüggne bojtja -
s az Isten: német generál.
A határ lövészárok lenne.
A hold: egy frájter rangjele.
Császárunk volna, s az embernek
sisakja nőne, nem feje.
A nagy csatán ha győztünk volna,
nem lenne más, csak katona.
Benn csupa kopjás, csupa kopja,
körül szögesdrót állana.
És nem születnénk, csak parancsra,
hisz olcsók vagyunk szerfelett.
S mert kell, ki be is ül a tankba.
Anélkül győzni nem lehet.
A láncolt értelem naponta
hallgatna új ítéletet,
mint konfetti, hullna a bomba,
a nagy csatán ha győztünk volna...
Még szerencse, hogy elveszett.