Kästner, Erich: A másik lehetőség (Die andere Möglichkeit in Hungarian)

Wenn wir den Krieg gewonnen hätten,
mit Wogenprall und Sturmgebraus,
dann wäre Deutschland nicht zu retten
und gliche einem Irrenhaus.
 
Man würde uns nach Noten zähmen
wie einen wilden Völkerstamm.
Wir sprängen, wenn Sergeanten kämen,
vom Trottoir und stünden stramm.
 
Wenn wir den Krieg gewonnen hätten,
dann wären wir ein stolzer Staat.
Und pressten noch in unsern Betten
die Hände an die Hosennaht.
 
Die Frauen müssten Kinder werfen,
Ein Kind im Jahre. Oder Haft.
Der Staat braucht Kinder als Konserven.
Und Blut schmeckt ihm wie Himbeersaft.
 
Wenn wir den Krieg gewonnen hätten,
dann wär der Himmel national.
Die Pfarrer trügen Epauletten
Und Gott wär deutscher General.
 
Die Grenze wär ein Schützengraben.
Der Mond wär ein Gefreitenknopf.
Wir würden einen Kaiser haben
und einen Helm statt einem Kopf.
 
Wenn wir den Krieg gewonnen hätten,
dann wäre jedermann Soldat.
Ein Volk der Laffen und Lafetten!
Und ringsherum wär Stacheldraht!
 
Dann würde auf Befehl geboren.
Weil Menschen ziemlich billig sind.
Und weil man mit Kanonenrohren
allein die Kriege nicht gewinnt.
 
Dann läge die Vernunft in Ketten.
Und stünde stündlich vor Gericht.
Und Kriege gäb's wie Operetten.
Wenn wir den Krieg gewonnen hätten -
zum Glück gewannen wir ihn nicht!
 
 
Anmerkung: Dieses Gedicht, das nach dem Weltkrieg »römisch Eins« entstand, erwarb sich damals, außer verständlichen und selbstverständlichen Feindschaften, auch unvermutete Feinde. Das »Zum Glück« der etzten Zeile wurde für eine Art Jubelruf gehalten und war doch eine sehr, sehr bittere Bemerkung. Nun haben wir schon wieder einen Krieg verloren, und das Gedicht wird noch immer mißverstanden werden.

Ha a háborút megnyertük volna,
s a „Wacht am Rhein"-t üvöltenék,
honunknak rosszul menne dolga,
bolondokháza lenne rég.
 
Fütyülnének s te füttyre ropnád,
mint primitív ősemberek.
Pattannál és csattanna hapták,
ha jönne az őrmestered.
 
Ha a háborút megnyertük volna,
akkor lennénk csak hetyke nép,
még ágyban is nadrágzsinórra
szorítná mindenki kezét.
 
A nő nálunk nem szülne - ellne.
Egy év - egy gyermek. Vagy lakat.
A gyermek államunk konzerve.
Itt málnaszörpnek vér fakad.
 
Ha a háborút megnyertük volna,
germán lenne a kék azúr.
A pap az mundérban papolna,
s „Herr General” volna - az Úr.
 
A határ lövészárok fenne.
És frájterpityke feni a hold.
Új német császárunk teremne
és vassisak, hol fejünk volt.
 
Ha a háborút megnyertük volna,
katona lenne, aki él.
A nép csak csorda, tank a norma!
Kint szögesdrót, bent drótkötél!
 
Ember parancs szerint születne.
Mert születni olcsón leheti
S mivel pucér ágyucsövekre
nem bízhatunk győzelmeket.
 
Az értelemre bilincs forrna.
S elítélnék az esküdtek.
És háborúznánk libasorba!
Ha a háborút megnyertük volna –
Szerencse, hogy nem nyertük meg!
 
 
Megjegyzés: Ez a költemény, amely a „római egyes” számú világháború után keletkezett, az érthető, sőt magától értetődő ellenségeskedéseken kívül néhány váratlan ellenséget is szerzett. Az utolsó sor „szerencse" kifejezését holmi öröm-ujjongásnak tartották, holott nagyon, nagyon keserű megjegyzés volt. Nos, azóta megint elvesztettünk egy háborút, és a költeményt még mindig félreértik.