Kästner, Erich: Hamlet szelleme (Hamlets Geist in Hungarian)

Gustav Renner war bestimmt
die beste Kraft am Toggenburger Stadttheater.
Alle kannten seine weiße Weste,
alle kannten ihn als Heldenvater.
 
Alle lobten ihn, sogar die Kenner,
und die Damen fanden ihn sogar noch schlank.
Schade war nur, dass sich Gustav Renner,
wenn er Geld besaß, enorm betrank.
 
Eines Abends, als man Hamlet gab,
spielte er den Geist von Hamlets Vater,
Ach, er kam betrunken aus dem Grab,
und was man nur Dummes tun kann, tat er.
 
Hamlet war aufs äußerste bestürzt,
denn der Geist fiel gänzlich aus der Rolle,
und die Szene wurde abgekürzt.
Renner fragte, was man von ihm wolle?
 
Man versuchte hinter den Kulissen
ihn von seinem Rausche zu befreien,
legte ihn lang hin und gab ihm Kissen,
und dabei schlief Gustav Renner ein.
 
Die Kollegen spielten nun exakt,
weil er schlief und sie nicht länger störte.
Doch er kam! Und Zwar im nächsten Akt,
wo er absolut nicht hingehörte.
 
Seiner Gattin trat er auf den Fuß,
seinem Sohn zerbrach er das Florett,
und er tanzte mit Ophelia Blues,
und den König schmiss er ins Parkett.
 
Alle zitterten und rissen aus,
doch dem Publikum war das egal;
so etwas von donnerndem Applaus
gab’s in Toggenburg zum ersten Mal.
 
Und die meisten Toggenburger fanden:
Endlich hätten sie das Stück verstanden.

Gustav Renner volt Toggenburgban a
Városi Színház szeme fénye.
Igen ismert volt, mint jellem-apa.
Igen ismert volt fehér mellénye.
 
Még a hozzáértőknek is tetszett.
Sőt, még karcsúnak is találták a nők.
Csak kár, hogy magába rém sok szeszt vett,
ha egy kis pénzmag piszkálta őt.
 
Egyik este, mikor „Hamlet” ment,
ő volt éppen Hamlet szellem-atyja.
Berúgott már a sírba’ lent!
És a szerepet jól helybenhagyta.
 
Hamlet minden csepp vére elhalt.
Mert a szellem viccelt nyakra-főre.
A jelenet meg is rövidült.
S Renner bömbölt: mit akarnak tőle.
 
Hozzáfogtak, hogy helyrehozzák
kulisszák mögött a szeszbeteget.
Hanyatt fektették, felvánkosozták
s közben Renner elszenderedett.
 
A többi ágált, mint a vízfolyás,
míg Renner horkolt s légynek se vétett.
De jaj! Jött a másik felvonás,
és ő szerep nélkül színre lépett.
 
Letaposta neje tyúkszemét.
Tőrrel kergette meg fiát.
Oféliával dudolt blues-zenét.
S egy zsöllyébe dobta a királyt.
 
Az egész együttes felfordult.
Csak a közönség ült higgadtan.
Ekkora vastapsot Toggenburg
nem hallott, mióta színpad van.
 
És rájöttek a toggenburgiak:
most értik végre, mit mond a darab.