Kaschnitz, Marie Luise: Hiroshima (Hiroshima in Hungarian)
|
Hiroshima (German)Der den Tod auf Hiroshima warf Ging ins Kloster, läutet dort die Glocken. Der den Tod auf Hiroshima warf Sprang vom Stuhl in die Schlinge, erwürgte sich. Der den Tod auf Hiroshima warf Fiel in Wahnsinn, wehrt Gespenster ab Hundertausend, die ihn angehen nächtlich Auferstandene aus Staub für ihn.
Nichts von alledem ist wahr.
Erst vor kurzem sah ich ihn Im Garten seines Hauses vor der Stadt. Die Hecken waren noch jung und die Rosenbüsche zierlich. Das wächst nicht so schnell, daß sich einer verbergen könnte Im Wald des Vergesssens. Gut zu sehen war Das nackte Vorstadthaus, die junge Frau Die neben ihm stand im Blumenkleid Das kleine Mädchen an ihrer Hand Der Knabe der auf seinem Rücken saß Und über seinem Kopf die Peitsche schwang. Sehr gut erkennbar war er selbst Vierbeinig auf dem Grasplatz, das Gesicht Verzerrt von Lachen, weil der Photograph Hinter der Hecke stand, das Auge der Welt.
|
Hiroshima (Hungarian)Aki a halált Hiroshimára dobta a kolostorba ment, ütött a harang. Aki a halált Hiroshimára dobta leugrott székéről s a hurok megfojtotta. Aki a halált Hiroshimára dobta megőrült és kísértetekkel küszködik. Százezerekkel kik éjente jönnek hozzá majd feltámadnak neki a porból.
Ebből nem minden igaz.
Nemrég láttam először kertjében, háza a városon kívül. A sövények fiatalok voltak, és a rózsák kecsesek. Nem nő olyan gyorsan, hogy valakit elrejtsen és az erdő elfelejtse. Jó volt látni a csupasz külvárosi házon, a fiatal nő örökké virágos ruhájában kislányával kezében A fiú ül a hátán és ostort lóbál feje fölött. Ő maga is könnyen felismerhető négylábú a gyepen, az arca eltorzul a nevetéstől, mert a fotós a sövény mögött áll, a szeme a világ.
|
||||||||||||
