Klemm, Wilhelm: Fáradtság (Müdigkeit in Hungarian)

Die himmlischen Ankläger und riesigen Advokaten
Streiten noch immerdar im hohen Raum.
Unten liegt ein Stilleben in den Mitternachtsstaaten:
Tote Adler, Menschenherzen und schwarzer Getränke Schaum.
 
Nur noch ein Haufen von Erinnerung und Unlustgefühl
Ist mein Dasein. Die Stirne verzweifelnd reibend
Sehn' ich mich, fern diesem schmerzlichen Gewühl,
Eines Immortellenkranzes schwarze Schleife zu beschreiben.

A mennyei vádlók s óriás ügyvédek vitáznak
még a magas teremben egyre csak.
Lent az éjfél honában csendéletbeli tárgyak:
halott sasok, emberszívek s fekete italon a hab.
 
Létem már csak halomnyi emlék s bosszús érzelem.
A homlokomat dörzsölve szinte sírva
vágyom, e kínzó bolytól távol élve életem,
hogy a szalmavirágkoszorú sötét szalagát leírjam.