This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kolbe, Uwe: Az álmatlanság összetevői (Ingredienzen der Schlaflosigkeit in Hungarian)

Portre of Kolbe, Uwe

Ingredienzen der Schlaflosigkeit (German)

Es war diese Mücke, ich hab sie gehört.
Und es war – wuchs da nicht Gras
zwischen zwei Kriegen?
Es war ähnlich dem Grund, weshalb ich die Stadt
zum ersten Mal wirklich verließ.
Und es war, daß die Liebe sich weigerte,
einfach zu sein wie ein Handgriff,
schön wie ein Silbenrätsel,
witzig und unerklärlich, wie die Attacke
der Katze, die anschließend wieder
vornehm gemessen schreitet oder
sich putzt, mit der Zunge die Pfote befeuchtet,
damit übern Hinterkopf streicht,
mit dieser unnachahmlichen Sorgfalt.
Es war, daß der Lärm meiner Stadt
den letzten alten Putz zerrüttet,
das letzte Brandmauern-Graubraun
auf den monströsen Lkw kippt,
der gestern mich fast überrollte.
Es war, daß Reste der alten Gewißheit
einander zersetzten, die neue
privat bleibt, das rasende Herz
- in unseren Breiten kommt so etwas
von übertriebenem Genuß.
Es war, du wachst auf und nuschelst,
mach endlich das Fenster zu.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttp://www.lyrikline.org/de

Az álmatlanság összetevői (Hungarian)

Az a bizonyos szúnyog volt az, hallottam.
Aztán meg – nem nőtt ott fű
a két háború között?
A puszta föld volt csak, először,
azért hagytam ott igazán a várost.
Aztán a szerelem volt az, mert nem akart
egyszerű lenni, egyszerű akár a kézfogás,
szép akár egy szórejtvény,
szórakoztató és megmagyarázhatatlan mint a macska
rohamai, amikor rögtön utána ismét
méltóságteljesen lépdel vagy
tisztálkodik, nyelvével nedvesítve a tappancsát,
hogy a feje búbját törölgesse vele
az ő utánozhatatlan alaposságával.
Aztán ott volt az, hogy városom zaja
a régi csín utóját veri szét éppen,
az utolsó tűzfalbarnásszürkeség
ráomlik arra a monstruózus teherautóra,
amely tegnap majdnem elgázolt.
Meg ott volt az, hogy a régi bizonyosság
maradványai széttrancsírozzák egymást, az új
magánügy marad, az őrjöngő szív
– a mi földrajzi szélességünkön az ilyesmit
túlhajtott élvezet okozza.
Az volt, hogy felnősz és motyogsz,
csukd már be azt az ablakot.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap