Kräftner, Hertha: Ugyanazon hold alatt (Unter dem gleichen Mond in Hungarian)

Unter dem gleichen Mond

sind wir traurig und einsam,

der Mann in Australien und ich.

Wenn der Mond heraufkommt,

sagt der Mann: 0 Mond,

Gewächs meiner zärtlichen Wünsche,

gepflanzt auf den Feldern

der Einsamkeit,

Planet der vergeblichen Liebe!

Warum bin ich allein

in diesen warmen Sommernächten?

Und ich sage: 0 Mond,

Gestirn der Grausamkeit und des Kalten,

Laterne der Wachenden,

die niemanden lieben!

Warum liebe ich nicht

in diesen kalten Winternächten?

Und der Mond hört uns zu,

wie wir singen und weinen,

und gleicht einer Medaille

aus billigem Gold,

wie sie die frommen Schwestern

Am Halse tragen,

wenn sie vom Wallfahren

heimkommen.

Ugyanazon hold alatt

búsak és magányosak vagyunk

az ausztráliai férfi meg én.

Mikor fölkel a hold,

ő azt mondja: Ó, te hold,

gyöngéd vágyam növénye,

mely a magány talaján sarjadtál,

a haszontalan szerelem bolygója!

Miért vagyok egyedül

e meleg nyári éjszakákon?”

Én pedig ezt mondom: „Ó, te hold,

a kegyetlenség és fagy csillaga,

ama virrasztók lámpása,

akik senkit sem szeretnek!

Vajon én miért nem vagyok szerelmes

e hideg téli éjszakákon?”

És a hold közömbösen hallgatja,

ahogy dalolunk és sírunk,

és az olcsó aranyból préselt

érmékhez hasonlít,

aminőket az ájtatos nővérek

nyakláncon viselnek,

mikor a zarándokútról

hazatérnek.