Krolow, Karl: Kezdődő szerelem (Beginn einer Liebe in Hungarian)

Zuerst Pupillen, wie von Atropin

vergrößert.

Wer fällt in den blauen Brunnen?

Wer deckt den Himmel zu?

Wer redet von der Hand,

die keine andere wäscht?

Später die Nähe

von Zähnen und Zunge.

Wahrsagen ist leicht.

Kein Vogel ruft

"Kuckuck" dazwischen.

Was kommt, ist ohne Gedanken.

Wer deckt die Träume auf?

Wer schreibt mit kleiner Schrift:

Die Nacht hat schwarze Achseln.

Ich habe lange nicht

so tief im Schlaf gelegen.

Allmählich lernt man wieder:

Die Brunnen trocknen aus.

Előbb kitágult pupillák, mintha atropintól

nőttek volna meg.

Ki zuhan a kék kutakba?

Ki takarja be az eget?

Ki beszél a kézről,

mely nem mos másik kezet?

Később találkoznak

a fogak s a nyelvek.

Könnyü jövendölni.

Egyetlen madár sem

kiált közbe: „kakukk!"

Ami jön, nem gondolat szüli.

Ki fedi fel az álmokat?

Ki írja le kisbetűkkel:

az éj hónalja fekete.

Már rég nem merültem

ilyen mély álomba.

Lassanként megint megtanuljuk:

Kiszáradnak a kutak.