Kunert, Günter: Eine Poetik
|
Eine Poetik (German)Das wahre Gedicht löscht sich selber aus am Schluß wie eine Kerze so plötzlich aber was sie beleuchtet hat brennt das abrupte Dunkel der Netzhaut ein
Kahle Welten Kahle Wände Tische und Stühle ein Raum voller fremder Bekannter unserer Zuneigung und Gleichgültigkeit gewiß
Ohne Bewegung ohne Bedeutung ohne Bestand.
|
Poétika (Hungarian)Az igazi vers magától alszik ki a végén mint egy gyertya oly hirtelen de amit megvilágított beleég a retina váratlan sötétjébe
Kopár világok Kopár falak asztalok és székek egy teremben csupa idegen ismerős rokonszenvünk és közönyünk bizonyosságában
Mozdulatlanul jelentés nélkül az állandóság hiányában.
|
