Lasker-Schüler, Else: Búcsú (2) (Abschied (2) in Hungarian)

Aber du kamst nie mit dem Abend-

ich saß im Sternenmantel.

...Wenn es an mein Haus pochte,

war es mein eigenes Herz.

Das hängt nun an jedem Türpfosten,

auch an deiner Tür;

zwischen Farren verlöschende Feuerrose

im Braun der Guirlande.

Ich färbte dir den Himmel brombeer

mit meinem Herzblut.

Aber du kamst nie mit dem Abend-

...Ich stand in goldenen Schuhen.

De sose jöttél meg az esttel -

Csillagköpenyben ültem.

... Ha ajtómon kopogtak,

csak a saját szívem volt.

Most ott függ minden kapufélfán,

s te kapudon is;

kialvó tűzrózsa haraszt közt

a girlandok avarában.

Rőtre festettem egedet

szívem vérével.

De sose jöttél meg az esttel

... Arany cipőben ültem.