Lenau, Nikolaus: Hármasban (Die Drei in Hungarian)

Drei Reiter nach verlorner Schlacht,
Wie reiten sie so sacht, so sacht!

Aus tiefen Wunden quillt das Blut,
Es spürt das Roß die warme Flut.

Vom Sattel tropft das Blut, vom Zaum,
Und spült hinunter Staub und Schaum.

Die Rosse schreiten sanft und weich,
Sonst flöß das Blut zu rasch, zu reich.

Die Reiter reiten dicht gesellt,
Und einer sich am andern hält.

Sie sehn sich traurig ins Gesicht,
Und einer um den andern spricht:

»Mir blüht daheim die schönste Maid,
Drum tut mein früher Tod mir leid.«

»Hab Haus und Hof und grünen Wald,
Und sterben muß ich hier so bald!«

»Den Blick hab ich in Gottes Welt,
Sonst nichts, doch schwer mirs Sterben fällt.«

Und lauernd auf den Todesritt
Ziehn durch die Luft drei Geier mit.

Sie teilen kreischend unter sich:
»Den speisest du, den du, den ich.«

Vesztett csata – három lovag
Tart haza, de lassan halad!

A vér mély sebből csurranó,
Vér melegét érzi a ló.

Merő vér kengyel, szíj, nyereg,
Vér mos le port, míg lepereg.

Három ló lépeget puhán:
Lassabban fog buzogni tán.

Három hős együtt lovagol,
Egymás kezét szorítva jól.

Szomorúan egymásra néz,
És így beszél három vitéz:

„A falu legszebb lánya vár;
Jaj, fáj a korai halál.”

„Van erdőm, házam, udvarom,
Hogy itt kell hagynom, fáj nagyon.”

„Nincs semmim, csak a nagyvilág,
Mégis fáj, hogy már halni lát.”

Lesve a halálmenetet,
Fent három keselyű cseveg.

Ők osztoznak a csemegén:
„Edd ezt te, azt te, ezt meg én.”

................................
Alternatív megoldások:

Három lovag – vesztes csata,
Onnan kocognak ők haza.

(...)

Nyereg, szíj, kengyel csupa vér,
Port mos le vér, amíg leér.