Lenau, Nikolaus: Protest

Wenn ich verachte heimliches Verschwören,

Und wenn ich hasse Meuchelmörderhand,

Wenn in des Volkserretters Ruhmgewand

Verhüllte Schufte meinen Groll empören,

Reih ich das Königstum den Himmelsgaben,

Verlaßner Völker Vaterhaus und Hort.

O glaubet nicht, ich liebe drum sofort,

Was jetzt und hier an Königen wir haben.

O glaubet nicht, ich führe keinen Zunder

Im Herzen für des Zornes edle Glut,

Tritt wo ein Fürst ein Volk im Übermut,

Noch daß ich ehren kann gekrönten Plunder.

Nie wird mein Flügelroß zum Schindergaule

Für meine Ehre, und mich strafe Gott,

Sing ich ein Fürstenlied, daß mir, zum Spott,

Die Hand vom Saitenspiel herunterfaule.

Ha titkos összeesküvést utálok,

ha gyűlölöm az orgyilkos kezet,

s dühöm váltják ki népmentő-mezet

álarcul öltő vakmerő zsiványok,

s ha a királyság az ég adománya

szememben, árva népek vigasza:

ne gondoljátok rólam azt soha,

hogy áldom is ma mind, ahány király van.

Ne higgyétek, hogy nem tartok kanócot

szívemhez, hogy fellobbanjon a düh,

ha a népen kegyetlen zsarnok ül,

s hogy tisztelek koronás, cifra kócot.

Szárnyas paripám nagy gyalázatomra

sintér-ló nem lesz, s verjen meg az ég,

ha tán királydalokba kezdenék:

kezem a lantról száradjon le nyomban!