Luthardt, Thomas: Schuleerinnern

Steinstufen, mithin

flach von unzähligen Füßen.

(Bevorzugten wir damals schon

meist die Mitte?)

Im Flur die Vorbilder,

lächelnd,

an Leisten geschlagen.

Kőlépcsők, tehát

simák a számtalan lábtól.

(Akkoriban mi már többnyire a

kivételezettek körében voltunk?)

A folyosón a példaképek,

nevetve,

ütöttek ágyékon.