Mörike, Eduard: Az elhagyott lányka (Das verlassene Mägdlein in Hungarian)

Früh, wann die Hähne krähn,
Eh’ die Sterlein verschwinden,
Muß ich am Herde stehn,
Muß feuer zünden.
 
Schön ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue do drein,
In Leid versunken.
 
Plötzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Daß ich die Nacht von dir
Geträumet habe.
 
Träne auf Träne dann
Stürzet hernieder;
So kommt der Tag heran –
O ging’ er wieder!

Kakas szól, az egek
sok csillaga fogytán,
s én máris tüzemet
szítom a konyhán.
 
Láng gyullad lobogón,
szikrái szállnak,
én meg csak bámulom,
s elönt a bánat.
 
Szívem is megremeg:
hűtlen legénnyel,
úgy tűnik, teveled
álmodtam éjjel.
 
S megindul arcomon
könnyeim árja.
Így kél az én napom.
Bár már leszállna!