Meyer, Conrad Ferdinand: Erdei alkony (Abendrot im Walde in Hungarian)

In den Wald bin ich geflüchtet, 

Ein zu Tod gehetztes Wild, 

Da die letzte Glut der Sonne 

Längs den glatten Stämmen quillt. 

Keuchend lieg ich. Mir zu Seiten 

Blutet, siehe, Moos und Stein - 

Strömt das Blut aus meinen Wunden? 

Oder ist's der Abendschein?

Fák közé, erdőbe bújtam,

holtra űzött árva vad,

míg a sima törzsek élén

búcsúfénnyel ég a nap.

Földre rogytam. Körülöttem

vérzik, nézd, a moha, kő —

Sebeimből dől a vérem?

Vagy az alkony tüze nő?