Meyer, Conrad Ferdinand: Sirályok (Möwenflug in Hungarian)

Möwen sah um einen Felsen kreisen

Ich in unermüdlich gleichen Gleisen,

Auf gespannter Schwinge schweben bleibend,

Eine schimmernd weiße Bahn beschreibend,

Und zugleich in grünem Meeresspiegel

Sah ich um dieselben Felsenspitzen

Eine helle Jagd gestreckter Flügel

Unermüdlich durch die Tiefe blitzen.

Und der Spiegel hatte solche Klarheit,

Dass sich anders nicht die Flügel hoben

Tief im Meer, als hoch in Lüften oben,

Dass sich völlig glichen Trug und Wahrheit.

Allgemach beschlich es mich wie Grauen,

Schein und Wesen so verwandt zu schauen,

Und ich fragte mich, am Strand verharrend,

Ins gespenstische Geflatter starrend:

Und du selber? Bist du echt beflügelt?

Oder nur gemalt und abgespiegelt?

Gaukelst du im Kreis mit Fabeldingen?

Oder hast du Blut in deinen Schwingen?

Fönn a gőgös, szürke szikla mellett

víg sirályok csöndesen kerengtek,

lengő szárnyon büszke lég-királyok,

hófehér úton kevély sirályok,

s lenn a mélyben, zöld tengerhabokban

a vén sziklacsúcs bókolt nyugodtan

és borzongtak a szárnyak fehéren

és csatáztak villogón a mélyen.

És a víz a kék ég sok hajósát

oly híven tükrözte lebegőben,

hogy a vízben és a levegőben

egybeolvadt álom és valóság.

Megriadtam, most vettem csak észre,

a Való s Visszfény milyen rokon

s félve kérdtem ott a partokon,

a szárnycsattogó zavarba nézve:

És te? Szárnyakon röpül-e tested?

Vagy tükörkép vagy, csalóka festett?

A lelked csak színes ködbe illan?

Vagy tüzes vér forr-e szárnyaidban?