Meyer, Conrad Ferdinand: Keringő sirályok (Möwenflug in Hungarian)

Möwen sah um einen Felsen kreisen

Ich in unermüdlich gleichen Gleisen,

Auf gespannter Schwinge schweben bleibend,

Eine schimmernd weiße Bahn beschreibend,

Und zugleich in grünem Meeresspiegel

Sah ich um dieselben Felsenspitzen

Eine helle Jagd gestreckter Flügel

Unermüdlich durch die Tiefe blitzen.

Und der Spiegel hatte solche Klarheit,

Dass sich anders nicht die Flügel hoben

Tief im Meer, als hoch in Lüften oben,

Dass sich völlig glichen Trug und Wahrheit.

Allgemach beschlich es mich wie Grauen,

Schein und Wesen so verwandt zu schauen,

Und ich fragte mich, am Strand verharrend,

Ins gespenstische Geflatter starrend:

Und du selber? Bist du echt beflügelt?

Oder nur gemalt und abgespiegelt?

Gaukelst du im Kreis mit Fabeldingen?

Oder hast du Blut in deinen Schwingen?

Sirályokat láttam, nagy csapatban

köröztek egy szirtet szakadatlan,

kitárt szárnyon lebegtek, suhantak,

fehér ívben ragyogva zuhantak,

s a tengerben ugyanazt a szirtet

láttam, ahogy a zöld víztükörben

szakadatlan egyforma körökben

szárnyak fehér villáma keringett.

És a tükör oly tiszta s igaz volt,

hogy szárny nem mozdult kétféleképpen;,

lent a vízben s fent a levegőben

valóság és látszat ugyanaz volt.

Lassan félni kezdtem: megbolondít,

hogy élet és képmás igy hasonlít,

és csak néztem, ott, a parton állva

a kísérteties szárnyalásba:

Hát te magad? Igazi a szárnyad?

Vagy csak kép vagy, visszfény és utánzat?

Mesét álmodsz? Varázs, ami itt van?

Vagy, felelj, vér van a szárnyaidban?