Morgenstern, Christian: Aphorismen

Gott ist die Überwältigung unseres Inneren durch die Unendlichkeit. Die Kapitulation des menschlichen Begriffsvermögens vor der Welt.

Es ist wohl gerade in unserer aufgeregten Epoche mehr denn je nötig, den Blick aus den Tagesaffären hochzuheben und ihn von der Tageszeitung weg auf jene Zeitung zu richten, deren Buchstaben die Sterne sind, deren Inhalt die Liebe und deren Verfasser Gott ist.

Ich habe sehr sichere Instinkte, aber nicht die Gabe, eingehend zu begründen, zu erklären. Die Mehrzahl der Heutigen hat umgekehrt die Gabe des Begründens und Erklärens in hohem Maße, aber dafür keine innere Direktion. Es ist unendlich quälend, die Berechtigung seines Urteils immer wieder aufs neue beweisen zu sollen.

Ihr anderen werdet sicherer immerdar.
Ich werde fragender von Jahr zu Jahr.

Je ernster ein Kritiker seine Kritik nimmt,
desto kritischer wird er seinen Ernst nehmen.

Jeder Mensch ist ein neuer Versuch der Natur, mit sich ins Reine zu kommen.

Phantasie ist ein Göttergeschenk, aber Mangel an Phantasie auch. Ich behaupte, ohne diesen Mangel würde die Menschheit den Mut zum Weiterleben längst verloren haben.

Nicht da ist man daheim, wo man seinen Wohnsitz hat, sondern wo man verstanden wird.

Gott wäre etwas gar Erbärmliches, wenn er sich in einem Menschenkopf begreifen ließe.

Isten a mi bensőnkön való felülkerekedés, a végtelen által való felülkerekedés. Az emberi felfogóképességnek a Világ előtti kapitulációja.

Éppen a mi zaklatott korunkban fontosabb, mint bármikor, hogy tekintetünket a napi ügyeknél magasabbra emeljük, a napilapról arra az újságra, amelynek betűi a csillagok, tartalma az élet és újságírója Isten.

Énnekem az ösztönös megérzéseim nagyon biztosak, de nincs meg az a képességem, hogy bármit alaposan kifejtsek, megmagyarázzak. A mai emberek nagy részének éppen ellenkezőleg kifejtő és magyarázó képessége van, de belső irányuk nincs. Végtelenül gyötrelmes dolog, hogy ítéletetünk jogos voltát újra meg újra bizonyítgatni kell.

Köröttem egyre magabiztosabb fejek és eszek.
Én meg évről évre egyre rákérdezősebb leszek.

Minél komolyabban veszi a kritikus a kritikáját, annál kritikusabban ítéli meg saját komolyságát.

Minden egyes ember a Természetnek arra tett kísérlete, hogy tisztába jöjjön saját magával.

A fantázia isteni ajándék, de a fantázia hiánya is. Szerintem e hiány nélkül az emberiség régen elvesztette volna a fennmaradáshoz szükséges bátorságot.

Nem ott vagy otthon, ahol laksz, hanem ott, ahol megértenek.

Nagyon szánalmas valami volna Isten, ha hagyná, hogy egy emberi fej felfogja Őt.