Morgenstern, Christian: A két párhuzamos egyenes (Die zwei Parallelen in Hungarian)

Es gingen zwei Parallelen
ins Endlose hinaus,
zwei kerzengerade Seelen
und aus solidem Haus.

Sie wollten sich nicht schneiden
bis an ihr seliges Grab:
Das war nun einmal der beiden
geheimer Stolz und Stab.

Doch als sie zehn Lichtjahre
gewandert neben sich hin,
da wards dem einsamen Paare
nicht irdisch mehr zu Sinn.

Warn sie noch Parallelen?
Sie wußtens selber nicht, -
sie flossen nur wie zwei Seelen
zusammen durch ewiges Licht.

Das ewige Licht durchdrang sie,
da wurden sie eins in ihm;
die Ewigkeit verschlang sie
als wie zwei Seraphim.

Két párhuzamos vonalka,
egyenes mint karó,
megy a végtelenbe. A nyalka
pár jó házból való.

Nagy, plátói szerelmet
esküdtek ők, igen;
bátran, büszkén menetelnek,
egymást nem metszve sosem.

Ám tíz fényév járóföld
a földtől messze jár:
egy pár, mely égi valót ölt,
az már nem földi pár.

A pár még párhuzamos volt?
Tudni már nem lehetett.
Látták mint két apostolt
őket a fény közepett.

Fény lett az a pár, hiába,
s csak ment, csak ment, gyalog,
az öröklét honába,
mint az arkangyalok.