Morgenstern, Christian: Tapetenblume

Tapetenblume bin ich fein,

kehr wieder ohne Ende,

doch, statt im Mai'n und Mondenschein,

auf jeder der vier Wände.

Du siehst mich nimmerdar genung,

so weit Du blickst im Stübchen,

Und folgst Du mir im Rösselsprung -

wirst du verrückt mein Liebchen.

Nevem tapéta-rózsa, fent

kerengek véghetetlen,

de május és holdfény helyett

a négy falfelületen.

Bármeddig leshetsz rám – mit érsz?

Ott látsz a falra festve.

S ha lóugrás szerint kísérsz,

megtébolyulsz, szívecske.