Platen, August von: Új hangokat (Anstimmen darf ich ungewohnte Töne in Hungarian)

Anstimmen darf ich ungewohnte Töne,
Da nie dem Halben ich mein Herz ergeben:
Der Kunst gelobt ich ganz ein ganzes Leben,
Und wenn ich sterbe, sterb ich für das Schöne.
 
Doch wünsch ich, daß man Bessere bekröne,
Mich aber ziehen lasse, wo ich neben
Dem Höchsten lernen kann, nach Hohem streben,
Ja, daß man mir mein Vaterland verpöne!
 
Ich lieb es drum in keinem Sinne minder,
Da stets ich mich in seinem Dienst verzehre,
Doch wär ich gern das fernste seiner Kinder.
 
Geschieht's, daß je den innern Schatz ich mehre,
So bleibt der Fund, wenn längst dahin der Finder,
Ein sichres Eigentum der deutschen Ehre.

Új hangokat lantomból én kicsaltam,
mert felemásra nem hajolt a szívem:
a művészetet én egészen élem,
és a szépségért fogok halni majdan.
 
De koszorúztassék, túlnézve rajtam,
aki méltó, hogy lenne példaképem,
s a csúcsokhoz utat mutatna nékem,
akkor is, hazámból ha kiszakadtam!
 
Nem lelkemben szakadtam el hazámtól:
szolgálni holtomig neki szeretnék,
de testemben legyek csak tőle távol!
 
S ha kincsem őt gazdagítani lesz még:
el nem vész, csak én az élők sorából,
ám a nemzeté maradnak az eszmék.