Platen, August von: Tristan

Wer die Schönheit angeschaut mit Augen,

Ist dem Tode schon anheimgegeben,

Wird für keinen Dienst auf Erden taugen,

Und doch wird er vor dem Tode beben,

Wer die Schönheit angeschaut mit Augen!

Ewig währt für ihn der Schmerz der Liebe,

Denn ein Tor nur kann auf Erden hoffen,

Zu genügen einem solchen Triebe:

Wen der Pfeil des Schönen je getroffen,

Ewig währt für ihn der Schmerz der Liebe!

Ach, er möchte wie ein Quell versiegen,

Jedem Hauch der Luft ein Gift entsaugen

Und den Tod aus jeder Blume riechen:

Wer die Schönheit angeschaut mit Augen,

Ach, er möchte wie ein Quell versiechen!

Ki a szépet szemtől-szembe látta,

életét már halálba-vetette,

nem való a föld szolgálatára,

mégis reszket, ha közel a veszte,

ki a szépet szemtől-szembe látta.

Néki örök a szerelem kínja,

mert a földön csak bolond reméli,

hogy ily erőt elviselni bírna;

ha egyszer a szépség nyila éri,

néki örök a szerelem kínja.

Ó, akár a forrás, elapadna,

levegőből mérget iddogálna,

virágokból halált szívogatna,

ki a szépet szemtől-szembe látta,

ó, akár a forrás, elapadna!