Poschmann, Marion: magnetisiertes Zimmer

du hast die metallischen Jahresringe
der Obstkonserven gezählt,
jede Oberseite rotierender Stillstand
wie flimmernde Ventilatoren –

dieser Ort scheint verborgener jetzt, seit
du hier bist, als sei endlich Ruhe
eingekehrt, Sturm (alle Zimmer
ins Licht getaucht, alles
aus Angst überheizt):

ich beobachte dich, deinen zweiten
Versuch eine Dose zu öffnen,
beschwichtigend, ungeschickt, oder
als wartetest du, daß die
Stimmung sich ändert, als hättest du
deine gezielten Bewegungen leise verlegt

wir ähneln einander wenn manchmal
ein Gähnen ein anderes auslöst –
dann wieder die Unversehrtheit
verschlossener Körper, ein Blechspielplatz hier,
voller unverrichteter Dinge

a gyümölcsbefőttek fémes
évgyűrűit megszámoltad,
minden fedél forgó mozdulatlanság,
olyan mint a rezgő ventilátorok –

mióta itt vagy, ez a hely még
rejtettebbnek tűnik, mintha végre
nyugalom honolna benne, vihar
(a szobák fénybe mártóztak,
mindent túlfűtött a félelem):

fürkészem a befőtt kinyitására
indított második kísérleted,
nyugalmas, ügyetlen, vagy
mintha arra várnál, hogy megváltozik
a hangulat, mintha észrevétlenül
rejtegetnéd célzott mozdulataid.

hasonlítunk egymásra, egy elvétett
ásítás egy másikat vált ki –
aztán a zárt testek megint
sérthetetlenek, ez itt egy elnapolt
dolgokkal megtelt bádog játszótér.