Reinig, Christa: az utód pohara (der enkel trinkt in Hungarian)

wir küssen den stahl der die brücken spannt
wir haben ins herz der atome geschaut
wir pulvern die wuchtigen städte zu sand
und trommeln auf menschenhaut
 
wir überdämmern die peripetie
der menschheit im u-bahnschacht
versunken im rhytmus der geometrie
befällt uns erotische nacht
 
wir schleudern ins all unsern amoklauf
das hirn zerstäubt der schädel blinkt
ein grauer enkel hebt ihn auf
geht an den bach und trinkt

hidakat-feszítő acélt ölelünk
láttuk hogyan dobog az atomok szive
zömök városokat sújt porrá kezünk
s emberi bőrön dobolunk vele
 
átvirrasztjuk a nagy fordulatot
rejt a metróaknamély
a mértan ritmusa ringatott
és rácsap agyunkra a kéj
 
az űrbe törünk ki vad ámokfutók
szétporlik agyunk - koponyánk leesik
fölveszi majd egy szürke utód
a patakhoz lép s iszik